Koroljov/Keller

Bár a budapesti közönség leginkább Bach- és Mozart-játékosként ismerte meg, Jevgenyij Koroljov változatos, a barokktól a bécsi klasszikusokon, Schuberten és Chopinen át Debussyig, Messiaenig és Ligeti Györgyig ívelő repertoár birtokosa. Ezen az estén – a Concerto Budapest zenekar visszatérő vendégeként - Bach g-moll zongoraversenyét és Beethoven III. (c-moll) zongoraversenyét szólaltatja meg.

Beethoven legismertebb, legtöbbet idézett műve, az V. (c-moll, „Sors”) szimfónia a 19. század zenei gondolkodásának egyik sarokköve. A darab nyitómotívuma tipikus beethoveni zenei gesztusként él a zenei emlékezetben, miközben nem maga a motívum az igazán eredeti, hanem az a mód, ahogy az egész első tétel felfűződik e motívum ritmikájára. Nem a „dallam dörömbölése”, sokkal inkább a tétel feltartóztathatatlan sodrása, elánja kelti fel a hallgatóban a sors, a végzet (fátum) képzetét.