„Arcanum” – nagyjából annyit jelent: titkos bölcsesség.  „Arcana” – az arcanum többes száma, Edgard Varèse, az itáliai ősöktől származó francia-amerikai világpolgár nevezte így 1926-27-ben alkotott nagyzenekari művét.  Mert ő is valamiféle titkot igyekezett megtalálni: olyan titkot, amely, úgy tűnik, más muzsikusokat nem, vagy csak véletlenszerűen foglalkoztatott.   Arra törekedett, hogy egyéni úton járjon, sőt, úgy gondolta, minden egyes művében olyan hangzásvilágot kell teremtenie, amely semmi máshoz nem hasonlít. Egész alkotói pályáján foglalkoztatta a kérdés: hogyan lehet a zene birodalmát kiterjeszteni, hogyan lehet minél több hangzást („zajt”) ebbe a birodalomba bevonni. 

A Varése-darab után elhangzó I. Zongoraverseny Bartók egyik legmerészebb hangú műve. 1926-ban írta egy hosszú alkotói válság után, amelyből Stravinsky budapesti látogatása lendítette ki.

„Botrányok éve” – így nevezik a zenetörténészek az 1913-as esztendőt.  Március végén Bécsben verekedés tört ki a Schönberg-kör hangversenyén, nagyjából ugyanebben az időben rendkívül ellenségesen fogadta a publikum nálunk az új magyar zenét bemutató hangversenyeket.  A legnagyobb skandalum azonban Párizshoz kötődik, az Orosz balett társulatának május 29-i, a korábban több művével is nagy sikereket elért Stravinsky által komponált Tavaszi áldozat bemutatójához. Ám ahogy az már lenni szokott, a botrány csak növelte a darab (és szerzője) hírnevét. A Sacre hamar népszerűvé vált. Utóbb Arthur Honegger mondta róla: „a zene atombombája”.