A Concerto Budapest karácsonyváró koncertjén elhangzó két remekműben sok a közös vonás: Beethoven közeli barátai, akik figyelemmel kísérték a Kilencedik szimfónia megszületését, értetlenkedtek, tanítványa, Czerny például kifejezetten ellenezte a kórus és az énekesek foglalkoztatását a kompozícióban, Csajkovszkijt és zongoraversenyét pedig a darab eredeti címzettje, a zeneszerző barátja, Nyikolaj Rubinstein utasította vissza, mondván „ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt”. Egyiküknek sem volt igaza, ugyanis végül mindkét mű a meg nem alkuvó szerzők által megálmodott formában szólalt meg és aratott hatalmas, azóta is töretlen sikert. Beethoven szimfóniája a semmiből, a káoszból indul, és jut el Schiller Örömódájának éteri magaslatára, Csajkovszkij zongoraversenye pedig drámai pörölycsapásoktól halad a finálé ünnepi táncmuzsikájáig, melyben az elemzők szerint az orosz komponista ukrán népzenei anyagot dolgozott fel. Mi ez, ha nem a népek testvériségének kifejezése? Beethoven zenéjének üzenetét pedig a szöveg is egyértelművé teszi: „Testvér lészen minden ember” – nem is lehetne ennél szebbet kívánni a szeretet ünnepén.