A Concerto Budapest koncertje Vörös Szilviával, Bernhard Brechtolddal és Várjon Dénessel
Furcsa választás volt Bernd Alois Zimmermann Photoptosisával kezdeni. Egyfelől persze érthető, hiszen a koncert második felében Mahler Dal a Földről című ,,szimfóniája” hangzott el. Ez a grandiózus mű már eleve hatalmas létszámú zenekart követel, amihez, ha már lehetőség van rá, a legpraktikusabb szintén egy hasonlóan hatalmas együttest felvonultató darabot választani. De azt talán még az előadók is érzékelték, hogy mennyire kilóg a műsor egész lelkületéből Zimmermann darabja: miután véget ért, és már a zongoraversenyhez is kitolták a szólóhangszert, hosszú percek teltek el csendben. Ezeknek a perceknek − visszagondolva − felbecsülhetetlen értékük volt.