Lehet a zenének jelentése? Kell, hogy legyen jelentése?
Bárki, aki akár csak kinyitott egy könyvet a klasszikus zenéről, vagy figyelmetlenül elolvasott néhány koncertismertetőt, valószínűleg már találkozott ezzel a kérdéssel. Mióta Liszt és Wagner megalkotta a két hírhedt kifejezést – „szimfonikus költemény” és „abszolút zene” –, a zenetörténet hullámzása számos különböző véleményt sodort partra.
Keller András, a Keller Quartet alapítója és a Concerto Budapest vezető karmestere esetében a válasz egyértelmű: a zene nemcsak hogy bírhat jelentéssel, hanem kell is, hogy legyen üzenete – és a zenész feladata az, hogy ezt az üzenetet átadja, vagy felszínre hozza, ha az elsőre nem nyilvánvaló. A bachtrack.com oldalán megjelent írásért kattintson tovább.
Ez a gondolkodásmód évtizedek óta Keller pályájának alapvető működési elve, és ma is ez áll karmesteri és művészeti vezetői tevékenységének középpontjában. Néhány héttel a Concerto Budapest közelgő Egyesült Királyság- és Írországi turnéja előtt beszélgetek Keller Andrással az együtteshez fűződő kapcsolatáról és az új évad sűrű programjáról.
A beszélgetés közvetlenül egy sikeres, teljes egészében Bartókra épülő fesztivál után zajlik, amelyet Keller szülővárosában, Budapesten rendeztek. Az együttes immár harmadik nagy-britanniai turnéja különösen ambiciózus vállalkozás: Dublin, Coventry, Birmingham, London és Edinburgh nagy koncerttermeiben lépnek fel.
A műsor – pontosabban műsorok – öt darab különböző kombinációiból áll:
Csajkovszkij: Francesca da Rimini,
Liszt: Les Préludes,
Beethoven: V. szimfónia és 3. zongoraverseny (utóbbiban a Beethoven-specialista Paul Lewis közreműködésével),
valamint Sosztakovics: IX. szimfónia.
A karmesterre jellemző módon a koncertek egy meghatározott esztétikai útvonalat követnek, és címet is kapnak: „A pokol mélységeitől az ég magasságáig” – ami Dantei felemelkedést idéz. Ám mielőtt alászállnánk az alvilágba, megkérem Kellert, hogy mutassa be az együttest, amely ezen az úton vele tart.
„A közel húsz évem alatt a Concerto Budapest élén hihetetlen fejlődésnek voltam tanúja,” mondja.
„2007-ben neveztek ki fő-zeneigazgatónak és művészeti vezetőnek, éppen az együttes századik évfordulóján, és nem volt mindig könnyű: akkoriban a zenekar nem volt a legjobb állapotban, és éreztem, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne a fejlődésre. A Keller Quartet-ből hozott kamarazenei tapasztalataim alapján mindig is hittem a kommunikatív, horizontális zenei megközelítésben, így ezt követtem.
Sok munkával közös nyelvet alakítottunk ki, hogy együtt érhessünk be – ami mindenekelőtt azt jelentette, hogy újra meg kellett találnunk a gyökereinket.”
Nem telt el sok idő, és Keller elkezdte az együttes koncertprogramjait tematikus repertoárszakaszok köré szervezni. Néhány évadot Mozart zongoraversenyeinek és Haydn londoni szimfóniáinak szenteltek, ezeket Beethoven és Bartók, majd végül Mahler követte. A kemény munka lassan meghozta gyümölcsét:
fotó: Éder Vera
„Ezekből a gyökerekből egy erős fa nőtt ki. Ez nem valósulhatott volna meg a zenekar minden tagjának elhivatottsága és lankadatlan munkája nélkül. Az, hogy közös célért gyűlünk össze, hogy együtt hozzunk létre valamit – ez a zene igazi értelme. Bizonyos értelemben a szimfonikus zenekar a valódi demokrácia egyik formája: ‘Egy mindenkiért, mindenki egyért’, ahogy Dumas mondta. Persze, van karmester, de mindenki – származásától és identitásától függetlenül – annyit áldoz fel önmagából, csak hogy adhasson valamit az embereknek. Ez az eszme határozza meg a mi létezésünket is zenekarként.”
Ezeket az elveket egy különleges mester adta tovább Kellernek. „Mesteremtől, Kurtág Györgytől tanultam meg, hogy a zene sosem lehet hiteles, ha az ember nem ad bele mindent. Mindig szem előtt tartom ezt, akár előadok, akár egy jövőbeli koncert programját tervezem.”
A Concerto Budapest művészeti vezetőjeként Keller ösztönös, nem pedig racionális, elméleti megközelítést alkalmaz az évadok és turnék összeállításakor. Koncertjei gyakran rejtett vagy kimondott tematikus kapcsolatokat hordoznak, amelyek nem mindig nyilvánvalóak. Kurtág tömör költészete – hirtelen, egymással összefüggő, rövid megvilágosodások sora – Keller szavaiban is visszhangzik.
„Számomra egy koncert minden darabjának összekapcsolódnia kell – nem nyilvánvalóan, hanem egy titkos, rejtett szálon keresztül, amely egy másik dimenzióban köti őket össze” – magyarázza.
„A legtöbbször ösztönösen jönnek ezek az asszociációk, és csak utólag veszem észre, hogy jó választás volt, és erős érzelmi visszhangot keltett. Engem nem csak az érdekel, hogy jól játsszunk; azt is szeretném, ha az emberek valamit magukkal vinnének, ami jobbá teszi az életüket – ha úgy tetszik, valami tisztán emberit. Végső soron a feladatunk az, hogy felemeljük a társadalmat.”
A brit–ír turné műsorválasztása tökéletes példája ennek a szemléletnek.
Már a cím is – „A pokol mélységeitől az ég magasságáig” – egy hősies, felfelé ívelő utazást sugall.
„Csajkovszkij Francesca da Rimini című műve a kiindulópont, amely azonnal pokoli vihart zúdít a hallgatóságra. A rettenetes szelek között azonban egy szerelmi dal hangja hallatszik” – mondja Keller. „Ezt a békét sejtető hangot ragadjuk meg, és ezt bontjuk tovább a koncert hátralévő részében.
Liszt Les Préludes-je szintén az élet és a halál kérdéseit vizsgálja, a lét misztériumát teszi kézzelfoghatóvá zenén keresztül.
A két Beethoven-mű közül a 3. zongoraverseny a zongora és zenekar közti párbeszédek révén harcos, monumentális darab, míg az V. szimfónia az emberiség végső győzelmét ünnepli a sors felett.
Fontos volt számunkra, hogy minden estét az emberi kitartás üzenetével zárjunk, mert ez az egzisztenciális küzdelem ad értelmet az életünknek. Sosztakovics IX. szimfóniája ezt a gondolatot hangsúlyozza, miközben a művészet szabadságának példája is, amely nem hajol meg a politikai nyomás előtt.”
fotó: Valuska Gábor
Keller és Paul Lewis szándékai is egy hullámhosszon mozognak – a zongoraművész a turné előzetes interjújában megjegyezte, hogy
„Beethoven 3. zongoraversenye rendkívül drámai kompozíció, tele egészséges versengéssel szólista és zenekar között.”
Zenét alkotni emberekkel és emberekért – ez Keller egyik legfontosabb célja.
A Paul Lewis-szal való együttműködés fontos mérföldkő a zenekar számára, amelynek kapcsolata a Brit-szigetekkel egyre szorosabbá válik.
„Ez lesz a Concerto Budapest harmadik turnéja az Egyesült Királyságban és Írországban 2022 óta” – mondja Keller.
„Sok fontos kapcsolatom fűz ezekhez a csodálatos helyekhez. Több mint negyven éve, a Bath Fesztiválon debütáltam, és azóta sokszor visszatértem szólistaként vagy a Keller Quartet-tel fellépni.”
fotó: Kaupo Kikkas
Az együttes az utóbbi időben sikert sikerre halmozott. Szeptember végén a Concerto Budapest háromnapos fesztivált rendezett Budapesten Bartók Béla halálának 80. évfordulója alkalmából. A kihívást jelentő programban a zeneszerző néhány legismertebb műve – A kékszakállú herceg vára, Allegro barbaro – mellett ritkábban hallható darabok is szerepeltek, például a Falusi jelenetek, három népdalfeldolgozás női hangra és zongorára.
A fesztivál csúcspontját azonban a Concerto és a három zongoraverseny előadása jelentette, Balázs János, Berecz Mihály és Ránki Fülöp közreműködésével. (Kelemen Barnabás és Baráti Kristóf a hegedűversenyeket játszotta, míg Szűcs Máté a brácsaversenyt adta elő, Perényi Miklóssal együtt, aki számára a művet csellóra átdolgozott változatban szólaltatták meg.)
„Három generáció nagyszerű magyar művészei gyűltek össze ehhez a csodálatos projekthez” – fejti ki Keller.
„Bátorító volt látni, hogy nemcsak ilyen nagy érdeklődés övezi Bartók műveit, hanem hogy ennyien kommunikálnak és kapcsolódnak egymáshoz a zene által. Célom az volt, hogy bebizonyítsam: mennyire fontos – egyénként és nemzetként is – időt találni az önmegújulásra, és Bartók zenéje ennek az eszköze lehet.”
Mivel magam is sokat foglalkoztam Bartók életművével kutatóként, különösen érdekelt, mit jelent Keller számára a zeneszerző.
„Bartók terepmunkája révén ragadta meg a magyarok identitását. Faluról falura járva népdalokat gyűjtött, és így különféle közösségekkel került kapcsolatba, mindegyikkel saját hagyományokkal és kulturális örökséggel.
Ahelyett, hogy ezt a sokszínűséget elvetette volna, megbecsülte annak gazdagságát, és beépítette zenéjébe” – elmélkedik Keller.
„Fel ismerte a népzene méltóságát és lehetőségeit, és ezen keresztül megújította az európai zenei kánont.
Azt kívánom, bárcsak az Európai Unió is újra felfedezné Bartók tanításait – csak úgy hozhatunk létre valami szépet, ha meghallgatjuk és tiszteletben tartjuk minden nép saját hangját. Bartók mindenekelőtt a nemzetek testvériségének eszméjét képviselte, bármilyen konfliktus is állt fenn közöttük.”
Az eredeti angol nyelven íródott cikket IDE kattintva olvashajta a bachtrack oldalán.
Tekintsd meg a Concerto Budapest és Keller András közelgő fellépéseit.
