„Egy, Ő császári fenségének alázatosan ajánlott és Ludwig van Beethoven által komponált szeptett 4 vonósra és 3 fúvósra” – így szólt a meghirdetés negyedik tétele 1800. április 2-ára, a bécsi Burgtheaterbe, ahol is akkor került sor Beethoven pályafutásának első „nagy zenei akadémiájára”. A Ferenc császár itáliai származású második feleségének, Mária Teréziának dedikált Esz-dúr szeptett hamar általános elismerésre talált, méghozzá a nagyközönség és a zenészvilág köreiben egyaránt, jóllehet maga a szerző később állítólag morózusan úgy nyilatkozott, hogy ki nem állhatja e művét és bosszantja annak sikere. 
A Franz Schubert életének legutolsó esztendejében, 1828-ban megkomponált összegző-összefoglaló kamarazenei remekműve, a kétcsellós C-dúr vonósötös tölti ki a koncert második felét. E kompozícióról és annak is gyönyörű Adagio-tételéről nem kisebb szaktekintély, mint Kurtág György vallott ekképpen: „Nekem a szépségideálom Schubert Vonósötösének [...] lassú tétele. Nekem a szépségideálom az, hogy valami gyönyörű.” Ezen az estén mindkét mű a Concerto Budapest szólista művészeivel kiegészülő Keller Quartet előadásában hangzik el.