Stravinskys ízek és színek is jellemzik majd e koncert első felét, miután a Falun cím alatt egymás mellé rendezett szlovák népdalok, a Lakodalom, a Bölcsődal és a Legénytánc jelenetei és a 2. zongoraverseny is némiképp tagadhatatlanul magán viseli a zseniális orosz kortárs hatását. Az évad művészeként köszöntött Balázs János virtuóz játékával felhangzó versenymű legtöbb témáját maga Bartók „népszerűbb és könnyedebb” jellegűnek ítélte, ám ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a kompozíció és különösen a második, adagio tétele ne csodáltatná meg velünk, mint Tallián Tibor írja, „az életmű döntő pillanatát”. A második részben azután szintén egy emblematikus és a legszemélyesebb módon bartóki alkotás szólal meg Keller András vezényletével és két nagyszerű operaénekes, Vörös Szilvia és Cser Krisztián előadásában. A kékszakállú herceg vára önvallomás, hiszen Balázs Béla szimbolikus színpadi balladájában a zeneszerző arra az alapvető témára és életproblémára ismert rá, amely számára akkor, az 1910-es évek elején és utóbb is meghatározó maradt.

Keller András a Bartók Ünnepről

A hazaszeretetet fiatalkoromban Bartóktól kaptam, az ő zenéje mutatta meg nekem, milyen a hazám, rajta keresztül éreztem rá a népzenére, vagyis a népünk zenéjére, mert Bartók írta a mi népünk zenéjét, ő tudta talán legjobban kifejezni, milyenek vagyunk. Rajta keresztül éreztem meg a gyökereimet, népünk küldetését.

„Időszerű felvetni a kérdést, hogyan sáfárkodik [Bartók] hagyatékával szűkebb hazája, Magyarország. Felhasználja-e saját kultúrája emelésére, táplálására, merít-e belőle annyit, amennyit meríthetne?” – kérdezte Kodály Bartók halálának tizedik évfordulóján, majd így folytatta: „Erre a kérdésre ma is nemmel kell felelnünk. Mi ennek az oka? Egyrészt egyénisége, másrészt a hazai zenei műveltség állapota. […] Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden tényezőnek. Ha majd egykor azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a néphez, s az megérti: akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép.”

Bartók a legegyetemesebb és egyben a legújítóbb alkotója a magyarságnak. Művészete a klasszikus beethoveni hagyományra épült, újjáteremtette a magyar nemzeti zenét, és új európai nyelvet hozott létre. Ez az új művészet elsősorban a Kárpát-medence népdalkincséből sarjadt ki, az itt élő népek zenéjének sajátos fordulatait ötvözi a nyugati zenei hagyománnyal, szintézist teremtve különböző zenei világok között.

Meggyőződésem, hogy Bartók szellemisége és művészetének üzenete Európa szellemi megújításának egyik példája és motorja lehet egyben.

Jelentőségét majd akkor fogjuk megérteni, ha mindannyian meghalljuk zenekari Concertójának kezdetén  a mélyvonósok dallamában Magyarország sorsának tragikumát. Ha meghalljuk, meg is értjük, ki ő nekünk.

Keller András