Két szerelem és egy fontos művészbarátság – Bartók Béla életének e fontos viszonylatait, ihlető hatású kapcsolatait idézi elénk e koncert műsor-összeállítása, igazán válogatott hangszeres előadók részvételével, s éppen nem mellesleg Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás vezényletével. A szép és oly nagy tehetségű Geyer Stefi iránt Bartók lelkében támadt és jó ideig hevesen lángoló szerelem ugyan viszonzatlan maradt, az érzés mégsem bizonyult terméketlennek, még ha az annak hatására komponált 1907–1908-as 1. hegedűversenyt csak fél évszázad múltán ismerhette is meg a világ. Az 1928-ban eredetileg hegedűre és zongorára szerzett, majd kevéssel utóbb a hegedű mellé zenekart rendelő 2. rapszódia sokat köszönhet annak a baráti nagyrabecsülésnek, amelyet Bartók fiatalabb muzsikustársa, kamarapartnere, Székely Zoltán iránt táplált. A Versenymű két zongorára és zenekarra pedig egyenesen arra a célra készült, hogy reprezentatív és hatásos koncertdarabként lehetőséget kínáljon Amerika földjén Bartók és második felesége, a zongoraművész Pásztory Ditta közös szereplésére.

Keller András a Bartók Ünnepről

A hazaszeretetet fiatalkoromban Bartóktól kaptam, az ő zenéje mutatta meg nekem, milyen a hazám, rajta keresztül éreztem rá a népzenére, vagyis a népünk zenéjére, mert Bartók írta a mi népünk zenéjét, ő tudta talán legjobban kifejezni, milyenek vagyunk. Rajta keresztül éreztem meg a gyökereimet, népünk küldetését.

„Időszerű felvetni a kérdést, hogyan sáfárkodik [Bartók] hagyatékával szűkebb hazája, Magyarország. Felhasználja-e saját kultúrája emelésére, táplálására, merít-e belőle annyit, amennyit meríthetne?” – kérdezte Kodály Bartók halálának tizedik évfordulóján, majd így folytatta: „Erre a kérdésre ma is nemmel kell felelnünk. Mi ennek az oka? Egyrészt egyénisége, másrészt a hazai zenei műveltség állapota. […] Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden tényezőnek. Ha majd egykor azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a néphez, s az megérti: akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép.”

Bartók a legegyetemesebb és egyben a legújítóbb alkotója a magyarságnak. Művészete a klasszikus beethoveni hagyományra épült, újjáteremtette a magyar nemzeti zenét, és új európai nyelvet hozott létre. Ez az új művészet elsősorban a Kárpát-medence népdalkincséből sarjadt ki, az itt élő népek zenéjének sajátos fordulatait ötvözi a nyugati zenei hagyománnyal, szintézist teremtve különböző zenei világok között.

Meggyőződésem, hogy Bartók szellemisége és művészetének üzenete Európa szellemi megújításának egyik példája és motorja lehet egyben.

Jelentőségét majd akkor fogjuk megérteni, ha mindannyian meghalljuk zenekari Concertójának kezdetén  a mélyvonósok dallamában Magyarország sorsának tragikumát. Ha meghalljuk, meg is értjük, ki ő nekünk.

Keller András