Lamoral, Egmont grófja spanyol királyi helytartóból vált a németalföldi szabadságküzdelem legendás mártírjává, hogy azután emlékezetét Goethe szomorújátéka és Beethoven ehhez komponált kísérőzenéje örök időkre felmagasztalja. Legfőként persze a Beethoven-mű nyitánya juthat eszünkbe az Egmont név hallatán, bár a magyar kultúrkörben e hatalmas sodrású drámai nyitány elsősorban 1956 emlékét idézi. A hangverseny szólista vendégművésze, a Kossuth-díjas Bogányi Gergely pályafutásában és repertoárján Chopin életműve különleges helyet foglal el. Mindannyian emlékezhetünk a művész 2010-es lenyűgöző vállalkozására, amikor két nap leforgása alatt előadta a komponista összes szólózongorára szerzett művét. Ezen a koncerten az opusszáma szerint másodiknak tűnő, ám valójában elsőként keletkezett Chopin-zongoraversenyt szólaltatja meg, amely legfeljebb félreismerhetetlenül ifjonti energiái révén vall az alig tizenkilenc esztendős, de máris kész zeneszerző életkorára. „Mindannak teljes tagadása, amit jómagam zenének tartok” – írta egy kritikus a Don Quixote 1898-as kölni ősbemutatóját követően, ám a közönség már akkor is egészen másként ítélt. Richard Strauss szimfonikus költeménye ezúttal Fenyő László és Szűcs Máté számára kínál főszerepet, a cselló és a brácsa szavával körvonalazva a búsképű lovag és hű fegyverhordozójának alakját.