Beethoven-zongoraszonáták 1: Érdi Tamás

BEETHOVEN: 14. (cisz-moll, „Holdfény”) szonáta, op. 27/2

BEETHOVEN: 17. (d-moll, „Vihar”) szonáta, op. 31/2 

Közreműködik: Érdi Tamás zongora

Érdi Tamás koncertje Beethoven talán legnépszerűbb zongoraszonátájával indul, melynek mára ikonikussá vált „Holdfény” elnevezése a zeneszerző halála után látott csak napvilágot. A jelző a német költőtől, Ludwig Rellstabtól származik, aki a darab első tételét hallgatva képzelt maga elé egy csónakot a holdfényben, amely a Luzerni-tavon úszik. A szonáta már Beethoven életében is rendkívül népszerű volt: a zeneszerzőt bosszantotta is, hogy számos olyan művénél jobban szerette a közönség, melyeket alkotóként ő jóval többre tartott. 1801-ben, a szonáta komponálása idején Beethoven már küzdött az egyre súlyosbodó süketséggel, levelei tanúsága szerint mégsem volt egészen boldogtalan. 1801 novemberében egy barátjának például egy „kedves, varázslatos leánykáról” adott hírt, aki szereti őt, és akit ő is szeret. Ez a lány Giulietta Guicciardi lehetett, akinek Beethoven 1802 márciusában dedikálta a cisz-moll művet.

Ugyancsak Beethoven halála után kapta meg d-moll zongoraszonátája a „Vihar” nevet, mely nem idegen a darab szenvedélyességétől, erejétől és drámaiságától. „Olvassa el Shakespeare viharát” – az anekdota szerint mindössze ennyit válaszolt Beethoven Anton Schindlernek, aki arról faggatta, hogyan kellene előadnia a szonátát. Felkavaró zenei részek és pillanatnyi nyugodt szakaszok váltakoznak a mű első tételében, majd a lassabb, méltóságteljesebb második tétel után hipnotikus erejű finálé zárja a művet.

attached files