Beethoven 1814-ben, több évnyi szünetet követően tért vissza a zongoraszonáta műfajához: az e-moll szonátával, mely mindössze két tételből áll. A szív és az ész harca, illetve Társalkodás a kedvessel - a mester utolsó titkára és egyik első életrajzírója, az utóbb oly sok zenetörténeti lódításon rajta kapott Anton Schindler kétes hitelű állítása szerint ezek lettek volna a szonáta tételcímei, utalásképpen a mű dedikáltja, Lichnowsky herceg aktuális szerelmi liezonjára. Hitelesebb az 1820-ban megkomponált E-dúr szonáta keletkezéstörténete: ebben az évben ugyanis Beethoven három zongoraszonáta megalkotására szerződött egy berlini kiadóval. Csakhogy a mester nehezen haladt ezzel a "kenyérkereső munkával", így akkori titkára, Oliva tanácsára az elsőnek leszállítandó szonáta nyitótételéül azt az E-dúr bagatellt hasznosította újra, amelyet kevéssel korábban még a kortárs bécsi zeneszerzők kis zongoradarabjait tartalmazó Wiener Pianoforte-Schule kiadványa számára készített el. A sorozatot beszegő utolsó koncert előadója a Liszt-díjas Csalog Gábor lesz, hiszen ahogy az köztudott, a kortárs zene előadása terén olyannyira példás elkötelezettséget tanúsító művész egyszersmind avatott Beethoven-interpretátor is.