fotó: Walter van Dyck

A tematikus szerzői koncertek régi elnevezését idézve akár Brahms-akadémiának is hívhatnánk e hangversenyt, amely éppenséggel a pompás humorú Akadémiai ünnepi nyitánnyal indul. A Breslaui Egyetem díszdoktori címét pazarul megháláló kompozíció, végén a Gaudeamus igitur méltóságteljessé növesztett dallamával csupán a kezdetet jelenti, hiszen Takács-Nagy Gábor irányításával a nyomában már következik is az életmű utolsó zenekari alkotása, a hegedűt és a gordonkát középpontba állító a-moll kettősverseny, amely 1887-ben az épp sértett barát, a nagy Joachim József megbékítésére született. Ezúttal is kivételes rangú szólistákkal hallgathatjuk meg e művet: a Concerto Budapest meghívására újra hazánkba látogató brit hegedűssel, Anthony Marwooddal, valamint Perényi Miklóssal, akinek a nevét igazán fölösleges lenne külön elismerő jelzőkkel kísérni. A megelőző két kompozícióhoz hasonlóan szintúgy az 1880-as években keletkezett a 3. szimfónia, amelyet az ősbemutató dirigense, a magyarországi születésű Richter János így jellemzett: „Brahms hősi szimfóniája, Eroicája.” A fináléról pedig Joachim ezt írta: „…milyen szép és kiengesztelő az apoteózis, a halálban való megdicsőülés!”