Nem először fordul elő, hogy Keller András barátságának köszönhetően exkluzív interjút ad a Concerto Budapestnek egy-egy Magyarországon tartózkodó világsztár. Ezúttal Gidon Kremer beszél személyes benyomásairól, érzéseiről, ezzel is közelebb hozva az olvasókat a muzsika világához saját zenei kaleidoszkópján keresztül.
GIDON KREMER © Jurga Graf
Mi az első emléke Magyarországgal kapcsolatban?
A rengeteg verseny után, amelyek a karrierem elindították, a koncertéletem Budapesten kezdődött. 1970 novemberében itt játszottam az első önálló koncertemet, a tanárom, David Ojsztrah vezényletével, így a Zeneakadémia tényleg különleges helyet foglal el a szívemben. Gyakorlatilag ez volt a debütálásom, melyen rögtön megtapasztalhattam, hogy a Zeneakadémia nemcsak gyönyörű és egyedülálló akusztikai tér, hanem egy kivételes közönség befogadóhelye is. Máig él bennem az élmény, amit azóta újra és újra megtapasztalok, hogy az emberek itt a zenét mennyire értékelik. A hetvenes években gyakran jöttem Magyarországra, sok koncertet adhattam mindenfelé az országban. A Hungarotonnal felvettük Bartók hegedűversenyeit is, ami óriási megtiszteltetés volt nekem, hiszen akkor a világ számára még viszonylag ismeretlen muzsikusként a Baltikumból kaptam meghívást ebbe a csodás országba, hogy Bartók gyönyörű zenéjét játszhassam. De ez már történelem… Sok barátom van és volt is itt, akik közül néhányan sajnos már eltávoztak...
Hogyan került kapcsolatba Keller Andrással?
Az együttműködésünk később kezdődött, de az első pillanattól nagyon szoros kötelék fűz minket össze, ami a közös értékeken alapul. Természetes volt, hogy amikor elkezdtem meghívni a kollégáimat az általam huszonöt éve alapított kamarazenekarba, a Kremerata Balticába, hogy tudásukat átadják ennek a zenekarnak, Sir Simon Rattle, Christoph Eschenbach, Martha Argerich, Mario Brunello és Mihail Pletnyov mellett Keller András is a meghívott művészek között volt. Érkezése együttműködéshez, a Kremerata Baltica és a Concerto Budapest közös fellépéseihez vezetett. A legutóbbi koncerten Bartók és Csajkovszkij egy-egy művét adták elő, ami szerintem gyönyörű párosítás volt (Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára és Csajkovszkij: Francesca da Rimini – a szerk.). Mára András gyakorlatilag családtaggá vált, gyakran jár a Baltikumba az együttesünkhöz, s nemrég a pandémia alatt alakult Kremerata Lettonicával dolgozott együtt. Ezek szerint némi változást hozott a világjárvány az együttes életébe, hiszen a Kremerata Baltica tagjai különböző államokból érkeznek. Igen. A pandémia alatt a zenekar litván és lett tagjai nem tudtak elég gyakran találkozni, így megalakult két kamaraegyüttes, a Kremerata Lettonica és a Kremerata Litvanica, melyek önállóan dolgoztak a pandémia alatt. Keller András a Kremerata Lettonicához jött el, és ahogy hallottam, nemcsak az együttes, de András is nagyon élvezte a közös munkát. Andrásban azt értékelem nagyon, hogy rendkívül őszinte, hiteles muzsikus, lelkes újító, nemcsak a klasszikusok mestere, hanem hozzám hasonlóan a kortárs zene felé is nagyon nyitott. Talán ezért is állunk ilyen közel egymáshoz. Sok közös koncertünk és turnénk volt és van, ami folyamatosan ápolja a kapcsolatunkat.
© Valuska Gábor
Mit jelent a klasszikus és a kortárs zene az ön számára?
Rengeteg klasszikus zeneszerző műve tekinthető kortársnak. Bach és Beethoven mellett számos zeneszerző művére tekintve megállapíthatjuk, hogy íródhattak volna akár napjainkban is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyiptomi piramisokhoz képest a klasszikus zene rendkívül közel van a kortársnak mondott zenéhez. Éppen ezért semmiről sem gondolhatjuk, hogy elavult, múzeumba való. Számos száz évvel ezelőtt íródott mű mondható modernnek. Azt, hogy mi marad repertoáron, a mű minősége dönti el. Ha a zenének van üzenete, útja, ha érzelmekhez köthető, nem tehetjük fel porosodni egy polcra, azzal a felkiáltással, hogy az „klasszikus”. Én az érzelmekben és a minőségben hiszek. A tudás nagyon fontos, hogy erősítse a kifejezőkészségünket, de a mondanivaló legalább annyira számít. A legtöbb kottában nincs meg a törekvés az érzelmek kifejezésére. Elméletileg jól meg vannak komponálva, de nem többek, mint olyan művek, melyeket zeneszerzők írtak zeneszerzők számára. Az igazi mesterművek időtlenek.
© Posztós János
