Az első koncert rögtön egy magyar vonatkozású darabbal indul, a B-dúr zongoraversennyel, mellyel Brahms 1881-ben Budapesten lépett először közönség elé, az Erkel Sándor vezényelte Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának közreműködésével. A versenymű szólóját Elisabeth Leonskaja játssza, majd Keller András vezényletével a IV. szimfónia teszi teljessé a koncertet. Ugyanezen az estén Vashegyi György csatlakozik a zenekarhoz, hogy megszólaltassák az a-moll kettősverseny Kokas Katalin és Kokas Dóra szólóival. A Brahms-élmény a következő nap egy kamarazenei koncerttel folytatódik, a B-dúr szextett előaődásában Perényi Miklós és Szomor-Mekis Janka egészítik ki a Keller Quartetet, az f-moll zongoraötösben pedig Elisabeth Leonskaja mutatkozik be új oldaláról mellettük. A Hallgassunk Brahmsot! sorozat zárókoncertjén Baráti Kristóf szólójával a szerző egyetlen hegedűversenye kerül reflektorfénybe, majd g-moll zongoranégyese hangzik el, melynek Schönberg készítette el fantasztikus gondossággal zenekari hangszerelését.