Brahms és a magyarok kapcsolatának, valamint a műveiben megjelenő magyaros elemeknek hosszú tanulmányokat lehetne szentelni (többen szenteltek is), az első hatás pedig akkor érte a szerzőt, amikor megismerkedett Reményi Edével, akinek zongorista partnere lett több közös koncert alkalmával. A Magyar táncok sorozatának számos témáját, dallamát Reményi mutatta meg neki, és ő ismertette meg a kor kiváló, szintén magyar származású hegedűművészével, Joachim Józseffel, aki nemcsak közeli barátja lett, de a komponista számos művét is inspirálta. Leginkább 1878-as egyetlen Hegedűversenyét, melyre a Wörth-i tó szépségén túl a magyar zene is hatott, erre különösen a harmadik tétel néhány motívuma utal. A versenymű szólistáját, a Kossuth- és Liszt-díjas Baráti Kristófot a hazai közönségnek nem kell bemutatni, hiszen a romantikus repertoár e népszerű darabja is nem egyszer megszólalt már Stradivari-hegedűjén a magyarországi hangversenytermekben. A D-dúr koncertnél jóval korábbi az 1856 és 1861 között keletkezett g-moll zongoranégyes, melynek energikus negyedik tételében a Rondo alla zingarese cím teszi egyértelművé a magyar cigányzenészek hatását. Mivel Arnold Schönberg nagyon szerette Brahms e művét, de sohasem hallott belőle igazán jó előadást az eredeti felállásban, 1937-ben izgalmas zenekari köntösbe bújtatta a kompozíciót. A Concerto Budapest együttesét a Kossuth- és Liszt-díjas zeneigazgató, Keller András dirigálja.