Szeptember közepén nagy sikerű koncertsorozatot adott a Concerto Budapest az Egyesült Királyságban és Írországban. Tavaly már megszerette őket a szigetország közönsége, ezúttal népszerű zeneszerzők jól ismert művein keresztül mutatták meg, milyen egyedi hanggal, karakterrel rendelkezik a zenekar. A turné zárópontján Keller András karmester-zeneigazgató és Pierre-Laurent Aimard, Bartók III. zongoraversenyének szólistája osztotta meg velünk gondolatait. - Kondor Kata írása a Fidelio.hu oldalán
fotó. Mudra László
Tavaly nagy sikerrel debütált az Egyesült Királyságban a Concerto Budapest, idén pedig még messzebbre is eljutottak, koncertsorozatuk Írországban, a dublini National Concert Hallban ért véget. A hangversenyt megelőző közönségtalálkozón Keller András igen lelkesülten mesélt a helyhez fűződő viszonyáról, mint elmondta, annak idején a Keller Quartet innen kapta egyik első nyugat-európai meghívását. Az örömre más oka is volt, a beszámolók és a sajtómegjelenések alapján valamennyi helyszínen hangos tetszésnyilvánítással fogadták a zenekart, annak pedig magam is tanúja lehettem, ahogy az ír közönség ünnepelte őket. De ne szaladjunk ennyire előre: hogyan látta a programot és a hangversenyeket a karmester, illetve a szólista, a Bartók művével színpadra lépő Pierre-Laurent Aimard?
„Az első programot Liszt II. magyar rapszódiájával kezdtük, majd következett Rahmanyinov II. zongoraversenye, Berecz Mihály szólójával, aki fantasztikusan játszott. Csajkovszkij V. szimfóniája hatalmas mű, mondhatnánk, ez az ő Sorsszimfóniája. Bár régen játszottuk a darabot, nagyszerűen sikerült” – osztotta meg gondolatait Keller András. A második koncertprogramban, amelyet a dublini közönség is hallhatott, Mozart g-moll szimfóniája és Beethoven Eroicája között Bartók III. zongoraversenye hangzott el.
Az utóbbi években a zenekarral nagyon sokat foglalkoztunk Mozarttal
– meséli a karmester. „Már amikor a zenekarhoz kerültem, tanulmányokat folytattunk a bécsi klasszicizmus terén, megtanultuk a zeneszerző összes zongoraversenyének kíséretét. Az elmúlt években a további versenyműveken és a nagyobb szimfóniákon is intenzíven dolgoztunk, nekem mint művészeti vezetőnek különösen fontos, milyen sokat fejlődött a zenekar ennek a korszaknak a muzsikájában. Úgy érzem, van saját stílusunk.”
