Mozart-nap 1.: Nyitókoncert

Wolfgang Amadeus Mozart: A színigazgató – nyitány, K 486

Mozart 1786-ban bemutatott egyfelvonásos zenés színdarabja, A színigazgató és Antonio Salieri operája, a Prima la musica e poi la parole (Első a zene, a szöveg csak utána következik) egymás társaságában került előadásra. Úgy tűnik, hogy ezen a schönbrunni kastélyban rendezett estén színházelméleti problémákkal kívánták szórakoztatni a nagyérdeműt. Mozart – inkább szöveges, mint zenés – darabja társulatalapítási, szereposztási „belügyekkel” foglalkozott, Salieri műve a műfaj örök kérdései körül forgott.

Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr kürtverseny, No. 4, K 495

A darab címzettje Joseph Leutgeb, a nagyszerű kürtös és joviális természetű férfiú a család régi barátjának számított. Sajátos, durva tréfákat is megengedő barátságáról, mely Mozarthoz fűzte számos anekdota maradt fenn. A zeneszerző négy kürtversenye közül az Esz-dúr koncert az egyetlen, melyet Mozart a maga vezette tematikus jegyzékében feltüntetett. Sajnos nem minden tételnek maradt fenn a szerzői kézirata, de amit ismerünk, az hallatlanul izgalmas: Mozart négy különböző színű tintát használt, s úgy tűnik, hogy a színek részben a dinamika, részben a szólamok közötti szerkezeti kapcsolatok jelzésére szolgáltak.

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr zongoraverseny, K 453

„Ma ismét befejeztem egy koncertet Ployer kisasszony számára” – írta Mozart apjának, 1784 áprilisában. A korábbi versenyművekhez képest ez a kompozíció jelentős újításokat hozott. Az első tétel harmóniavilága közvetlenül hatott Beethoven hasonló hangnemű darabjára és Brahms zongoraversenyére is. A lassú tételt Charles Rosen különösen merész elgondolású és drámai kompozíciónak tartja. A zárótétel újdonsága, hogy versenyműben Mozart itt alkalmazza először a variációs formát, amit egy buffa karakterű presto kódával kerekít le. E tétel témáját Mozart házi kedvence, egy kalitkában tartott kicsiny sármány is megtanulta és vidáman fütyülte.