A Mozart-nap esti-éji szakasza tánczenével - és egyszersmind a Figaro házassága egyik legismertebb motívumával indul majd, hiszen az 1791-es Öt kontratánc első darabja voltaképp egyetlen hatásos önidézet. A korabeli szórakoztató zene darabjai után komoly váltással az a d-moll zongoraverseny (1786) szólal majd meg Angela Hewitt főszereplésével, amelyről a Mozart-specialista zenetudós, Volkmar Braunbehrens így írt: „Olyan hallgatót feltételez, aki nem engedi, hogy bármi is elterelje figyelmét, és teljes egészében a műre összpontosít, mert szemlélődésének az adott műalkotás az egyedüli tárgya.” Ennek az osztatlan figyelmet kikövetelő versenyműnek a nyomában azután a „kései” Mozart-szimfóniák hármasából való Esz-dúr darab hangzik majd el, amelyet kissé még mindmáig leárnyékol a „nagy” g-moll és a C-dúr „Jupiter” szimfónia szomszédsága. S ezzel még mindig nem ér véget a nap programja, merthogy kilenc órától a „Kis éji zene” elnevezésű zárószakaszban felhangzik majd egyrészt természetesen a nevezett G-dúr szerenád, másrészt az a nemrégiben előkerült rövid zongoradarab, a D-dúr allegro, amelyet épp csak a legutóbbi hónapokban ismerhetett meg a közönség, hiszen első nyilvános megszólaltatására idén januárban került sor Salzburgban.