A hangverseny nyitószáma, az ifjú Mozart fagott–cselló szonátája valószínűleg 1775 elején Münchenben készült báró Thaddäus von Dürnitz amatőr fagottos megrendelésére, akinek a zeneszerző állítólag ezen kívül más műveket is komponált fagottra és zenekarra. Mohai Bálint, a Concerto Budapest szóló fagottművésze így ajánlja a darabot: „Valódi adomány nekünk fagottosoknak és csellistáknak ez a frappáns mű, ami minden kétséget kizáróan ténylegesen Mozart tollából való. Szinte látom magam előtt a 19 éves fiatal mestert, ahogy egy napsütéses délutánon mosolyogva gondolt egyet, s leírta ezt a könnyed három tételes duettet. Mely, mint Mozart műveinek többsége, egyszerű, de nagyszerű.”
Az F-dúr oboakvartett Friedrich Ramm, a müncheni zenekar bravúros oboaművésze számára készült 1781-ben. A szólóhangszer mellett hegedű, brácsa és cselló vagy nagybőgő szerepel ebben a kompozícióban, amely rendkívüli virtuozitást követel a szólistától. Bár kamarazenekari darabról van szó, a technikai nehézségek és a szólamok kezelése miatt versenyműre emlékeztet, melyben a kamarapartnerek töltik be a kíséret szerepét.
Aligha kell bemutatni a zenekedvelőknek az 1787-ben keletkezett G-dúr szerenádot, közismert nevén a Kis éji zenét (Eine kleine Nachtmusik), Mozart egyik legkedveltebb és legismertebb művét. Mindössze két hegedűre, egy brácsára és csellóra, esetleg nagybőgőre íródott, s miután az előadók számára vonatkozóan nincs külön szerzői utasítás, előszeretettel veszik műsorra különféle nagyságú kamaraegyüttesek.

A program ingyenes, helyfoglalás érkezési sorrendben. Cím: Zsámbék, Zichy Miklós tér 3.