A gitárművész és zeneszerző zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert.
Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco éppúgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában, Vietnamban és az USÁ-ban.
1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „IN MEMORY OF MY PEOPLE“ (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából, az Egyesült Nemzetek New York-i székházában és 2013-ban a berlini roma holokauszt emlékmű avatóján.
Szólistaként előadta Luciano Berio Sequenza XI (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta. Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz. Számos világhírű művésszel adott közös koncertet Magyarországon és Európában.
Snétberger Ferencet 2002-ben szülővárosa, majd 2010-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005-ben Liszt Ferenc-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott. Prima díjas (2013), majd 2014-ben a MOB Fair Play díjazottja művészeti kategóriában.
2011-ben a Balaton közelében, Felsőörsön létrejött Snétberger Zenei Tehetség Központ alapító-névadója, művészeti igazgatója. E tevékenységéért is számos rangos elismerésben részesült, így a Tehetség Nagykövete kitüntető címben, 2015-ben a Hazám-díjjal ismerték el Snétberger Ferenc életművét.
2016 tavaszán jelent meg szólólemeze a német ECM Records kiadónál
