A 20. század zenéjének történetét nem lehet Igor Stravinsky nélkül megírni. De ki volt ő valójában? Erre a kérdésre keres választ Batta András zenetörténész és Keller András karmester a Concerto Budapest kiváló muzsikusaival együtt a Stravinsky tükörben című háromrészes szeánsz alkalmain szóban és zenében egyaránt. Batta Andrást és Keller Andrást a szerzőről és a sorozatról is faggattuk.
– Ez a típusú sorozat, hogy egyetlen zeneszerzőt állítanak középpontba, újdonságnak számít a Zene Házában, ám kettejük történetében mégsem előzmény nélküli. Miért érezték úgy, hogy érdemes lenne új köntösben, a Zene Házára adaptálva életre hívni egy ilyen ismeretterjesztő szériát?
Keller András: Valóban, tíz évvel ezelőtt Batta Andrással volt egy közös sorozatunk, a Szereti Ön…? című, amiből négy évadot csináltunk végig, Mozarttal, Beethovennel, Schuberttel és Mendelssohnnal a fókuszban. Szórakoztató formában próbáltunk bepillantást nyújtani egy-egy szerző életébe, zenei részletekkel, anekdotákkal fűszerezve. Nagyon sikeres volt, szerette a közönség, szerették a zenészek, szerettük mi is, úgyhogy felhívtam Andrást, hogy mit szólna hozzá, ha újrakezdenénk.
Batta András: Jó élményeket őrzök a Szereti Ön…? sorozatról, amely annak idején a Müpa Fesztivál Színházában ment, ráadásul életemnek egy érzelmileg erősen terhelt időszakában. Ott voltam a próbákon is, akkor ismertem meg a Concerto Budapestet, mint zenei műhelyt, András megalkuvást nem tűrő munkamódszerét, az odaadást, a szorgalmat, sőt, mondhatom: fanatizmust. Olyan volt, mint egy zenei kurzus. Sokat tanultam.
– Most miért Stravinskyra esett a választás?
KA: Stravinsky olyan szerző, akivel több évadot is meg lehetne tölteni, és nagyon boldog vagyok, hogy nála kötöttünk ki, mert ő a 20. század olyan hírnöke, akit a 21. században is csak csodálni lehet. Meggyőződésem, hogy nagyon izgalmas lesz ez a háromrészes sorozat. Szükség van ilyenfajta beavató előadásokra, ahol az érdeklődők bepillanthatnak az adott szerző gondolkodásmódjába, megismerhetik a kort, amiben élt, kontextusba helyezhetik a művészetét. Azt mondhatom, hogy zenetörténeti és művészettörténeti műsornak egyaránt csemege lesz.
BA: Stravinsky, mint alkotó személyiség is aktuális, hiszen, ha létezhet az a fogalom, hogy „globális zeneszerző”, akkor ő azt volt, a Händel, Mozart, Liszt típusú zeneszerzők fajtájából. Sokfelé élt, sokféle élmény, kultúra, zene és zenén kívüli dolgok egyaránt hatottak rá. Nyitott volt és elfogulatlan. De, ami a legérdekesebb: bármerre is járt az éppen őt érdeklő stílusok világában, alapjában véve mindig megmaradt orosz zeneszerzőnek. Költőibben fogalmazva: az orosz föld szaga és a homályos ortodox templomok felderengő ikonjai szinte minden műve mögött felsejlenek. Tökéletes és izgalmas, kihívó és szórakoztató egyszerre. Varázslatos figura!
– „Furcsa, de érthető módon Magyarországon későn ismerték el zenéjének értékét, poézisét” – olvasható a sorozat ajánlásában Stravinskyról. Mi az, ami miatt lelkesedni lehet érte?
KA: Stravinskynak már a pályája elején voltak hatalmas sikerei és botrányai is. Ugyanakkor a szerzeményeit a saját hazájában sem volt szabad játszani a 60-as évekig, és ez a tilalom nyilván Magyarországon is hatással volt. Aztán 1963-ban Magyarországra is ellátogatott. Ha egy mai fiatal, vagy egy olyasvalaki találkozik Stravinsky zenéjével, aki korábban nem ismerte, akkor könnyen megérezheti, hogy ez a zene tele van modernséggel, játékossággal. Ősi ritmusok, régi legendák kelnek életre, de közben ott van benne a szellem, a humor, az ötletesség, az elegancia, a romantika – egyszóval maga az élet, és annak az öröme.
BA: Bartókra nagyon erősen hatott, például A csodálatos mandarint el sem lehetne képzelni a Tavaszi áldozat élménye nélkül, és még lehetne sorolni. Kodálytól idegen volt, valószínűleg Stravinsky látszólagos kaméleon természete és nemzetközi attitűdje miatt. Persze teljesen más egy szerzőt kortársként megélni, mint zenetörténetként. Ráadásul, ha létezett két ellentétes karakter, akkor Kodály és Stravinsky iskolapélda rá. Következésképp Kodály jelentős zeneszerző, zeneesztéta tanítványai sem tudtak azonosulni Stravinsky zenéjével. Tulajdonképpen csak Kodály halála után, a 70-es években indult meg magyarországi kultusza, amelynek első, nagyon erős hullámai engem diákként értek. Valóságos kampány kezdődött Stravinsky megkésett felfedezésének érdekében, amiben egyik meghatározó professzorom, Somfai László játszott óriási szerepet. Az ő zeneakadémiai óráin kerültem közel Stravinskyhoz, és csodálatom megmaradt – mindkettőjük iránt.
– Hogy épülnek fel ezen az előadások: kis zene, kis beszélgetés, megint egy kis zene? És mit gondolnak: a sorozat végére milyen kép alakul majd ki a hallgatóságban Stravinskyról?
KA: Még nem tudjuk pontosan, hogy épülnek fel az egyes részek, de azt már megbeszéltük, hogy mik lesznek az elhangzó zenei részletek. Ami igazán figyelemre méltó Starvinskynál, az az invenció, hogy bármilyen motívumot talált – és ezek nem feltétlenül zenei motívumok, hanem olvasmányélmények, utazásai során ért benyomások –, azokból fantasztikus zenét tudott írni. Abszolút egyéni volt, felhasznált persze stíluselemeket, de összehasonlíthatatlanul eredeti minden, amit írt. Remélem, hogy ez a gazdag Stravinsky-univerzum feltárul ezen a három előadáson. Én akkor lennék igazán boldog, ha mondjuk lenne néhány fiatal, akik Stravinsky csodájának köszönhetően, és a tőlünk kapott élmény hatására felfedeznének más szerzőket és zenéket is.
BA: A sorozat három témája lényeges megközelítését kínálja Stravinsky egyéniségének és életművének. Az Ördögi mesék köntösében az orosz szín dominál (noha egy késői, Amerikában írott művét is bevonjuk), a Zenei tárgyak Stravinsky neoklasszikus korszakába, az izgalmas 20-as évekbe kalauzol, az Ikonok és mozdulatok pedig a zeneszerzői hang két, ellentétes megszólaltatására utal. Bennem már mocorognak az eszközök is, a látvány, a technika, az ismeretterjesztés sója és show-ja egyaránt. És ott lesznek a remek partnerek: Keller András mellett a Concerto zenészei, akiknek a zene iránti lelkesedése, fiatalos dinamizmusa cseppet sem kopott az évek folyamán, sőt! Egy biztos: senki sem fog unatkozni ezeken az esteken.
– Mit jelent önöknek személyesen a szerző, az életmű?
KA: Kamaszkoromban ért az első nagy Stravinsky-élmény, az Oedipus Rex, amit diákkori barátomnak, szellemi mentoromnak, Józsa Péter Pálnak köszönhetek. Később, a Zeneakadémián, Földes Imre volt a zenetörténet tanárom, majd pedig, felnőtt akadémista koromban Batta András, akik fantasztikus zenetörténészek, és mivel Stravinsky igazi csemege a zenetörténészek számára, mindketten lubickoltak is benne. Zenei pályámon pedig az egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy Stravinsky mindhárom nagy balettjét – a Tavaszi áldozatot, a Tűzmadarat és a Petruskát is – vezényelhettem, ami, az hiszem, az addiginál is erősebb kötődést alakított ki köztem és a szerző között.
BA: Ahogyan az imént említettem, a 70-es évek elején kaptam az első Stavinsky-injekciókat a Zeneakadémián. Ez körülbelül egybeesett Lázár Eszter úttörő sorozatával a Magyar Rádióban, amelyben Stravinsky életművének nagy része elhangzott, magyar muzsikusok előadásában – ez szenzáció volt akkoriban! Erősen hatottak rám Földes Imre ismeretterjesztő előadásai is – ő is nagy Stravinsky rajongó. És szívesen emlékszem vissza „folyosói” beszélgetésekre fiatal tanárként jelentős idősebb kollégáimmal, például Petrovics Emillel, akinek művészetében Bartókkal talán egyenértékű súllyal volt jelen a Stravinsky-hatás. Szóval: egy-egy ilyen korszakos zseni, mint Stravinsky, az emberben nyomot hagy, élménye gazdagodik egy életen át – hiszen kimeríthetetlen. Azt szeretnénk, ha a Stravinsky-tükörben minél mélyebbre és messzebbre tekinthetnénk, érdeklődő közönségünkkel együtt.
A Stravinsky-sorozat alkalmai
Március 14. – 19.30 Stravinsky tükörben 1. – Ördögi mesék (Jegyvásárlás ide kattintva.)
Április 25. – 19.30 Stravinsky tükörben 2. – Zenei tárgyak (Jegyvásárlás ide kattintva.)
Május 16. – 19.30 Stravinsky tükörben 3. – Ikonok és mozdulatok (Jegyvásárlás ide kattintva)
A teljes cikk a Papageno oldalán IDE kattintva olvasható
