„Egy angyal emlékére” – ez az ajánlás szerepel Alban Berg Hegedűversenyének partitúrájában, a zeneszerzőt ugyanis 1935-ben egy közeli gyászeset késztette e műve megalkotására: Alma Mahler és Walter Gropius lányának, a 19 esztendős Manonnak a halála. Csakhogy a versenymű befejezését követően alig telt el pár hónap, és maga Berg is távozott az élők sorából: ez lett a legutolsó befejezett kompozíciója. A Budapesten hegedűsként és éppígy karmesterként is jól ismert kiváló osztrák muzsikus, Thomas Zehetmair szólójával felhangzó Hegedűverseny nyomában azután a Keller András által vezényelt koncert másik két száma is zeneszerzői pályafutások zárószakaszát fogja reprezentálni. Így a hegedűre és zenekarra komponált Schumann-fantázia 1853-ból, a zeneköltő tragikus összeomlását megelőző esztendő terméséből való. A harmadik tételének befejezésével sok hallgatót bocsánatos módon és érthető okokból közbetapsolásra késztető VI. (h-moll, Patetikus) szimfónia 1893-as szentpétervári ősbemutatóját vezénylő Pjotr Csajkovszkij pedig mindössze kilenc nappal élte túl e szerzeménye zajos sikerét, amely saját szavai szerint: „...az eddigi műveim közül a legjobb. Úgy szeretem, mint még soha egyiket sem.”