A Beethoven-nap első koncertjén a zeneszerző kamarazenéje kerül fókuszba, duó, trió és kvartett felállásban. A hegedűre és zongorára írt Kreutzer-szonáta rendkívüli technikai kihívások elé állítja előadóit, hosszúságával és érzelmi túlfűtöttségével pedig a közönséget is – persze a legjobb értelemben. A mű dedikációja Rodolphe Kreutzer hegedűművésznek szól, aki sosem adta elő, mondván „felháborítóan érthetetlen”. A D-dúr zongoratrió „Szellem” melléknevét a zeneszerző tanítványától, Carl Czernytől kapta, akit a lassú tétel Shakespeare Hamletjének kezdő jelenetére emlékeztetett. Az A-dúr cselló-zongorában semmiféle – egyébként Beethovenre sokszor jellemző – küzdelem nem fedezhető fel: boldog hangvételével tökéletes példája a bécsi klasszika kiegyensúlyozottságának. A koncertet záró a-moll vonósnégyest a zeneszerző hosszú betegségből felépülve komponálta. Ennek állít emléket harmadik tétele, melynek felirata A lábadozó szent hálaéneke az istenséghez, líd móduszban. A művek előadói a Concerto Budapest hűséges kamarapartnerei: Balázs János a trióban áll majd Perényi Miklóssal és Keller Andrással a színpadra, a vonósnégyest pedig a Hungarian Quartet szólaltatja majd meg.