CSAJKOVSZKIJ // Balázs / Keller / Perényi

Fotó: Felvégi Andrea

Szereti Ön a szenvedélyeket? Szereti az érzelmes zenét? Az olyat, ami nemcsak sejtet bizonyos gondolatokat, hanem a szerző őszintén zokog a közönség vállán, és ugyanilyen őszintén ragadja magával a legfényesebb magasságba is? Ha igen, akkor Ön szereti Csajkovszkijt! Ezen az estén pedig végig az ő művei szólnak. Mögé nézhetünk egy emberi drámának, hiszen Csajkovszkij a b-moll zongoraversenyt eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlotta, de ő banálisnak és eljátszhatatlannak tartotta, majd miután Hans von Bülow sikerre vitte egész Európában a szerző máig egyik legnépszerűbb művét, Rubinstein belátta, hogy tévedett, és párizsi bemutatón már maga játszotta a zongoraversenyt.
A barátság Csajkovszkij és Rubinstein között helyreállt, hiszen Rubinstein halála után Csajkovszkij az ő emlékére komponálta komor és szenvedélyes hangú trióját. A mű egyszerre virtuóz és mégis nagyon személyes hangvételű. Keller András, Perényi Miklós és Balázs János előadásában nemcsak egy bensőséges kamaramű kerül a koncert műsorába, hanem három összeszokott – és külön-külön is méltán híres – érett művész játékát hallhatjuk.  Természetesen nemcsak önéletrajzi vonásokat hallhatunk meg a hangok mögött, hanem egyetemes emberi érzelmeket is. Csajkovszkij számos művében megzenésítette a tragikus szerelmet.
A Francesca da Rimini története Dante isteni színjátékából származik, melyben a tilalom ellenére egymásba szerető párt halál, majd örök vándorlás várja a pokolban. Camille Saint-Saëns így írt a bemutatóról: ,,A világ leggyengédebb, legkedvesebb embere most dühöngő vihart eresztett szabadjára, és éppoly kevés együttérzést mutatott az interpretációja és a hallgatóság iránt, mint a Sátán a bűnösök iránt. De a szerző tehetsége és bámulatos technikája olyan nagyszerű, hogy a kárhozottakat élvezet járja át." És valóban, Csajkovszkij zenéjével még a fájó érzelmek is lehetnek szerethetők és csodálatosak.