photo: Marco Borggreve

– Milyen érzésekkel érkezett hozzánk?
-Mindig boldog vagyok, ha Budapestre jöhetek. Utoljára két éve voltam a Concerto Budapestnél, akkor nagyon jó benyomást tett rám a zenekar. Ahogy ebben a zenekarban a vonósok játszanak, az igazi boldogság számomra. A legfontosabb élményem a zene őszinte szeretete volt. Ez nemcsak a zenekar muzsikusaira, de a budapesti közönségre is igaz.

– Keller Andrással mikor találkoztak először?

– Egy kamarazenei esemény során találkoztunk néhány éve. Nyilván tudtam, hogy kicsoda, hisz számomra már akkor is „a Keller András” volt, egy igazi név. Ezt követően hívott meg két éve, hogy lépjek fel a Concerto Budapest Hallgassunk Brahmsot! fesztiválján, ahol Brahms 2. (B-dúr) zongoraversenyét játszottam a zenekarral, az f-moll zongoraötösben pedig a Keller Quartettel muzsikálhattam.

– A héten három koncertet ad és mesterkurzust tart Budapesten.

– Elég sűrű a program, ami kihívás, de kihívások nélkül mi, zenészek nem igazán tudunk létezni. Szükségünk van erre a nyomásra. Ha életedben először vállalsz ilyen telített programsorozatot, azt szinte lehetetlen megoldani, tapasztaltabb művészként viszont kifejezetten érdekes és izgalmas három nap három különböző programmal fellépni. Különösen igaz ez, ha az embernek lehetősége van a Zeneakadémián játszani. Egyszerűen nincs zenész a világon, aki erre nemet mondana. Ez az épület egy csoda! És az akusztikája is fantasztikus. Mindemellett nagyon szeretem a magyar közönséget. Budapesten mindig szívmelengető játszani. Annyira közel van Bécshez, és mégis minden teljesen más. A táj és a város közepén elhelyezkedő hatalmas, gyönyörű folyó. Nálunk, Bécsben mindez nincsen.

– Milyen programmal érkezett Magyarországra?

– Pénteken Brahms d-moll zongoraversenyét játsszuk a Concerto Budapesttel, Keller András vezényletével. Másnap a BMC-ben, ahol még sosem léptem fel, nagyon szokatlan programot játszom, Brahms első három szólószonátáját. A harmadik koncerten, vasárnap egy nagyon népszerű, de rendkívül nehéz mű áll a koncert középpontjában, Beethoven 3. zongoraversenye, amely szerintem a szerző legérdekesebb zongoraversenye.

– Milyen gyakran játssza ezeket a műveket?

– Lemezre vettem őket, Brahmsot már régebben, Beethovent nagyjából hat éve, de ez nem jelent semmit. Az ember egész életében dolgozik az ilyen műveken. Ha szerencsés vagy, mindig felfedezel bennük valami újat.

– A BMC-beli program mitől különleges?

– Előadtam már Schubert és Beethoven három utolsó szonátáját, Brahmstól viszont most az első hármat játszom. Brahms tizenkilenc éves volt, amikor a harmadikat megírta, szóval mondhatjuk, hogy ezeket tizenévesen írta, ezért neveztem szokatlannak a programot.

– Ejtsünk pár szót a rövid mesterkurzusról, amelyet a Concerto Mesteriskola keretében tart. Ezt a programsorozatot Keller András álmodta meg azzal a céllal, hogy a Concerto Budapesthez érkező vendégművészek látogatásuk alkalmával nyilvános kurzust adjanak magyar muzsikusnövendékek és ifjú zenészek számára, mintegy kiegészítve az egyetemi oktatást.

– Nagyon tisztelem a magyar zongoraiskolát és a magyar muzsikusokat is, ezért nagy öröm és izgalmas lehetőség számomra magyar zongoristanövendékeket megismerni. Kíváncsian várom a mai estét. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, boldogan veszek részt benne!