„Élt kilenc hónapot az anyja ölében, majd nyugtalanul a világ ölén” – így fogalmazta meg saját majdani sírversét Huszárik Zoltán, a nagy magyar „képíró”. Alig ötven esztendőt élt, s 1981-ben bekövetkezett haláláig mindössze csupán két egészestés mozifilmet rendezhetett, ám művészetének és emberi alakjának varázsa máig eleven, s erről az emlékezetének szentelt koncert is meggyőzheti majd a közönséget.

Huszárik első, 1965-ben forgatott kisfilmjéhez, a számos fesztiváldíjat elnyerő Elégiához Durkó Zsolt szerzett filmzenét, s ez a kompozíció éppúgy elhangzik majd a Keller András által vezényelendő programon, akárcsak Kocsár Miklós 1983-as gyász- és emlék-concertója. Jeney Zoltán új zenekari művének ősbemutatója után végül a XX. századi magyar és egyetemes zeneirodalom tán legnagyobb hatású alkotása, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára zárja a hangversenyt. Kerek nyolcvan esztendővel a mű legelső, bázeli megszólaltatása után Bartók Zenéje ma éppoly lenyűgöző és felkavaró, mint egykoron. S máig elénk idéz egy megalkuvást nem ismerő nagy magyar művészt, akárcsak Huszárik Zoltán Szinbádja és Csontváryja.