Schönberg: Öt zenekari darab op. 16.

Kétféle hangszerelése van a műnek: az eredeti (1909) nagy zenekarra és a módosított (1949), mely kisebb zenekarra készült többé-kevésbé megfelelő arányokkal. Ez Schönberg atonális törekvéseinek egyik első megvalósítása, mely a szerző impresszionista korszakában íródott, ezt a tételek címei is bizonyítják annak ellenére, hogy a kiadó kérésére fogalmazta meg őket: I. Előérzetek; II. Múlt; III. Színek; IV. Sorsfordulat; V. Az obligát recitativ. A Farben (Színek) című tétel alcíme: A változó akkord. A zeneszerző itt külön felhívja a művet vezénylő karmester figyelmét minden egyes hang megszólaltatásának a pontos dinamikájára, ugyanis sajátos hangszíndallama van, melyet Schönberg dolgozott ki.

Stravinsky: Zongoraverseny (1923-24)

Stravinsky neoklasszicista korszakának egyik legmarkánsabb darabja igencsak ellentétes véleményeket váltott ki pályatársaiból. Schönberg Az új klasszicizmus című költeményben „hódolt” neki, s vitriolba mártotta pennáját: „Ki dibeg-dobog itt? Ó, hiszen ez a kis Modernsky! Bubifrizurát vágatott magának; No lám milyen jól áll neki! Milyen valódi ál-haj! Mint egy paróka! Olyan éppen (ahogy a kis Modernsky képzeli), éppen, Akár a Bach-papa!” Bartókra viszont olyan nagy hatással volt a mű budapesti előadása, amelyen Stravinsky maga zongorázott, hogy részben ennek ihletésére kezdte el komponálni saját I. zongoraversenyét.

Berg: Három töredék a Wozzeckből (1924)

Berg első operája, a Georg Büchner drámájára komponált Wozzeck vádbeszéd a kisemmizett, megcsalt, őrületbe kergetett katonáról, aki meggyilkolta szeretőjét. Berg saját háborús tapasztalatait is belekomponálta a műbe, melyet 1914-21 között írt. Miután a teljes opera elkészült, de nem sok esély mutatkozott az előadására, Berg karmester-barátja, Hermann Scherchen tanácsára összeállított egy koncert-ciklust, amelyben elsősorban Marie jeleneteit fogta össze. A Frankfurt an Main-i bemutató óriási sikere egyengette az opera útját.

Stravinsky: Szimfónia három tételben (1942-1945)

„Ez az én háborús szimfóniám” ─ nyilatkozta az a Stravinsky. A zeneszerző a világégés elől már 1939 szeptemberében az Egyesült Államokba menekült, de szorongással figyelte a háborús híreket. Hollywoodban telepedett le, s hamarosan számos filmzene-felkéréssel környékezték meg. Ezekből a tervekből semmi sem lett, de elvetélt filmzenéi utat találtak a szimfónia három tételéhez. Az első tételt egy korabeli dokumentumfilm ihlette, amelynek témája „a felperzselt föld taktikája Kínában.” A lassú tétel zenéje eredetileg Franz Werfel Bernadette dala című filmjének egyik jelenetéhez készült (A Szűz látomása). A harmadik tétel akár egy korabeli háborús híradó filmkockáinak aláfestő zenéje is lehetne. De mindennél fontosabb, hogy Stravinsky talán a Sacre óta nem írt ennyire erőteljes „dionüszoszi” zenekari művet.