Claus Volke, kiváló zenekritikus a saját Hören & Fühlen oldalán, 2024 áprilisában írt bejegyzést Anton Bruckner 7. E-dúr Szimfóniájának felvételéről. Nagyon érdekesnek találta a koncepciót, hogy a darabot ugyanazokkal a zenészekkel egyszer élőben, vágatlanul (CD 1), egyszer pedig a vágott változatát (CD 2) rögzítsék. Megdicsérte az Andreas Spreer által vezetett TACET Lemezkiadót, akik egyben a magas minőségű hangfelvételért feleltek, valamint a Keller András vezényelte Concerto Budapest zenekart. „Idealisták”, akik interpretációban és felvételi technikában már a legjobbak között vannak, de egy kicsit mindig „többet" akarnak.
fotó: Posztós János
Kiemelte, hogy egy élő felvétel az érzelmekről, a zenében való elmerülésről, a feszültségéről szól és mindig jelen van a félelem, hogy valamit elhibáznak a zenészek. Ehhez képest egy vágott felvételnél mindezekből semmi nem marad meg. A hibákat ki tudják úgy küszöbölni, hogy újra felveszik a részleteket, vagy külön eljátsszák a zenészek az egyes szólamokat. A sok órányi felvételi anyagból aztán a legjobb verzió áll össze, a teljesen kidolgozott változat.
De melyik játékmód a szimpatikusabb? Vannak zseniális koncertfelvételek és ugyanilyen remek klasszikus produkciók.
A kritikus szerint, bárcsak minden produkció és a hozzá tartozó összes információ ilyen érdekes és izgalmas lenne, akkor már nem aggódna a klasszikus zene jövője miatt, megköszönve mindezt a TACET-nak, a Concerto Budapestnek, és Keller Andrásnak. Claus Volke saját értékelés nélkül fejezi be a kritikát, de kéréssel fordul minden olvasóhoz: hallgassa meg mindkettőt, és döntse el maga, melyik változat tetszik jobban.
