Az orosz zongoraművész-karmester a 2022/23-as évadban rezidens művészként csatlakozott a Concerto Budapest szimfonikus zenekarhoz. Az 1990 óta működő Orosz Nemzeti Zenekar alapítóját és művészeti igazgatóját karmesteri minőségében köszöntheti a közönség a Concerto Budapest február 17-i koncertjén a Zeneakadémián, ahol saját hegedűversenye mellett Glazunov és Csajkovszkij műveit vezényli, a fiatal lett hegedűművész, Kristīne Balanas közreműködésével.
Mihail Pletnyov kétségkívül azok közé a művészek közé tartozik, akik nem kifejezetten a közönségnek játszanak. Bár fontos számára, hogy a hallgatóság megérintődjön, saját bevallása szerint elsősorban önmaga számára játszik.
„Ha magamnak játszom, akkor minden erőmet arra összpontosítom, hogy megfeleljek a lehető legmagasabb mércének.
Mindemellett persze tisztában vagyok vele, hogy az emberek figyelnek, és minél jobban játszom, annál jobban bevonódnak ők is, ami nélkül nem is volna érdemes színpadra lépni” – fejtette ki egy alkalommal.
Huszonegy évesen megnyerte a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt, és azonnal lenyűgöző világ körüli turnékra szóló meghívásokkal halmozták el. Karrierje egy időre a vasfüggönyön belül rekedt, hiszen amikor a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, a meghívásait lemondták. Mindezt sztoikus nyugalommal vette tudomásul, és tanítani kezdett. Visszatekintve gazdagító időszakként értékelte ezeket az éveket, amelyek lehet, hogy a korai kiégéstől mentették meg.
Filozofikus személyisége a mai napig áthatja munkásságát. Játékosság és komorság, humor és borongósság egyszerre jelenik meg, amikor színpadra lép. Karmesterként és zongoraművészként is folyamatosan meglepi a közönséget örökké megújuló, átgondolt, megismételhetetlen előadásaival.
A Grammy-díjas művész saját bevallása szerint nem szereti a felvételeit visszahallgatni, mert ami a koncertteremben történik, az egyszeri és megismételhetetlen.
fotó: Posztós János
„Csak az alkotás pillanata számít, amikor olyan erők irányítanak, amelyekről nem tudom, honnan származnak” – nyilatkozta.
Visszafogott karmesteri stílusáról szívesen emleget egy anekdotát:
„Egy karmester koncertet ad. Egymillió dollárt és öt centet kér, és a koncerten mindössze egyetlenegyszer mozdítja meg finoman, alig láthatóan az egyik ujját. Egyetlen gesztus, nem több. Az emberek utána megkérdezik tőle: »Mivel indokolja a honoráriumát, maestro?« Mire ő így felel: »Öt cent az egyetlen gesztusért. Az egymillió dollár azért van, mert tudom, mikor kell ezt megtenni. Ez a karmesterség.«”
Pletnyov repertoárja saját állítása szerint „Bachtól Sosztakovicsig” terjed, magában foglalva Schumannt, Lisztet, Mozartot, Beethovent, Csajkovszkijt és még jó néhány zeneszerzőt.
„Csak olyan művet játszom vagy dirigálok, ami megérint. Amelyet képes vagyok megérteni” – vallja.
Ezeken a kereteken belül a műveket folyamatosan újraértelmezi, amivel nemcsak rajongókat, de néha bírálókat is szerez magának. „Zeneszerzőként magam is tudom, hogy egy partitúra soha nem mondhatja el pontosan azt, amit a szerző akar. A kompozíciók olyanok, akár a gyerekeid. A te nevedet viselik, azt hiszed, hozzád tartoznak, de nem. Saját életük van.”
fotó: Aiga Ozolina
Mihail Pletnyovot a Concerto Budapest koncertjein több alkalommal is köszönthettük már a pódiumon karmesterként vagy zongoraművészként. Decemberben Rachmaninov 1. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, március 8-án pedig Schumann a-moll zongoraversenyének szólistája lesz a Müpában. A kettő között, február 17-én karmesteri minőségében lesz jelen a Zeneakadémián, ahol Glazunov „A középkorból” elnevezésű E-dúr szvitjének Prelűd tételét, Csajkovszkij Manfréd-szimfóniáját és saját hegedűversenyét vezényli az ifjú lett tehetség, Kristīne Balanas szólójával.
„Zenekart vezényelni nem feladat, hanem kiváltság. Nem tudom magam zongoraművészként, karmesterként vagy zeneszerzőként definiálni. Egyszerűen csak zenész vagyok.”
