Nyitány, versenymű, szimfónia – a zenekari koncertműsorok szabványszerű formátuma ezúttal a Mozart-életmű három szakaszát kínálja, méghozzá az időben visszafelé haladva. A II. Lipót cseh királlyá koronázásának prágai ünnepségeire megrendelt opera seria, a Titus kegyelme és így annak méltóságteljes nyitánya is a zeneszerző életének legutolsó esztendejéből, 1791 szeptemberéből való. Fél évtizeddel korábban, a Mozart műjegyzékét oly sok tétellel gazdagító 1786-os évben született meg az ezúttal majd Gyöngyösi Ivett szólójával felhangzó A-dúr zongoraverseny: a mű középpontjában az oly végtelen fájdalmat sugárzó fisz-moll Adagio áll, hogy aztán egyetlen gyors váltással a kirobbanóan derűs zárórondóba lendüljünk át. Végül az 1780 augusztusában, az akkor már igen terhesnek érzett salzburgi hercegérseki szolgálat utolsó teljes esztendejében komponált C-dúr szimfónia zárja a Takács-Nagy Gábor által vezényelt programot: az eredetileg szerény előadói létszámmal bemutatott művet, amelynek kéziratát ma részint Párizsban, részint Krakkóban őrzik, Mozart utóbb Bécsben négyszer, vagy tán ötször nagyobb zenekarral is előadatta.