Mozartnak túlzás nélkül minden muzsikus örök lekötelezettje, így többek között és kiváltképp a fagottosok is, hiszen neki köszönhetik a fafúvós hangszerükre komponált legnépszerűbb versenyművet. A tizennyolc esztendős zseni által 1774 kora nyarán befejezett B-dúr fagottverseny szólistája ezúttal a Concerto Budapest szólamvezetője, az immáron versenysikerek és fesztiválfellépések egész sorát maga mögött tudó Mohai Bálint lesz. A versenymű második tétele félreismerhetetlenül megelőlegezi a kerek évtizeddel később keletkezett Figaro házassága egyik melódiáját: a Grófnét bemutató, „Porgi, Amor” kezdetű áriából. A nyitókoncert programja is a Figaro házassága részletével folytatódik, csak éppen Cherubino szólamának gyöngyszemével, a színpadon a Grófnénak és Susannának előadott, tehát már az opera cselekményén belül is mintegy attrakcióként felhangzó „Voi che sapete” megszólaltatásával. A Kossuth- és Prima Primissima-díjas Rost Andrea az apródi nadrágszerephez tartozó, kamaszhevületű önvallomás nyomában azután egy egészen más hangvételű áriát készül elénekelni: az erényének megrablójára és atyjának gyilkosára a címszereplőben ráismerő Donna Anna felindult magándalát a Don Giovanni első felvonásából. Hogy azután harmadik áriaként a Figaro házassága melankolikus grófnéi belépője, a már említett és eszünkbe juttatott „Porgi, Amor” is sorra kerüljön. A koncert utolsó szakaszában az alig néhány hónapja ugyancsak Prima Primissima-díjjal elismert Takács-Nagy Gábor azt a 25. g-moll szimfóniát vezényli majd, amely csakis az azonos hangnemű 40. szimfóniától való könnyebb megkülönböztetés miatt viseli a „kis” melléknevet: hiszen mindkét kompozíció rendkívüli közkedveltségnek és kultikus tiszteletnek örvend. Az 1773 októberében, tizenhét esztendősen megkomponált „kis” g-moll szimfónia esetében ezt a tényt érzékletesen bizonyítja, hogy Miloš Forman filmje, az Amadeus nyitóperceiben, a főcím alatt e mű első tételének részletét hallani.