„1783 július végén Mozart feleségével együtt látogatást tett apjánál Salzburgban. […] Hogyan használta fel ott ezt a rövid időt? Befejezte a misét, melyet feleségéért ajánlott fel, ha a szülés szerencsésen sikerül, s amely misének már januárban készen volt a fele.” Ezt írta életrajzában Mozart egyik legelső biográfusa és nem mellesleg a zeneszerző özvegyének második férje, Georg Nikolaus von Nissen, s habár a c-moll mise egyik legfontosabb jellegzetességével, vagyis a befejezetlenségével kapcsolatban könnyű lenne félreértésbe kerülni a fenti idézetet olvasva, azért a mű fogadalmi jellegét meg Constanze és Salzburg keletkezéstörténeti szerepét helyénvaló módon jelzi e szöveg. Hiszen ahogyan azt maga Mozart írta apjának az említett év januárjában e mise kapcsán, még a salzburgi családegyesítő békelátogatás meg első – csecsemőkorában meghalt – fiának születése előtt: „Valóban szívemben megfogadtam, és remélem, meg is tartom. […] fogadalmam őszinteségét azonban bizonyíthatja annak a félig elkészült misének a partitúrája, amely egyelőre még várandós állapotban fekszik.” És túl e családi vonatkozásokon, valamint a Constanzénak szánt szoprán szólam tündökletes szépségén, a c-moll mise egyszerre kapcsolódik a múlthoz és a jövőhöz is. A zenetörténeti múlthoz, minthogy Mozart e művén nyomot hagyott a Bach és Händel művészetével való megismerkedés; és az ekkor még a jövő méhében rejlő romantika és (poszt)modernitás művészeteszményéhez, amelyben különösen nagy figyelem és kitüntetett hely jutott a befejezetlen alkotásoknak.
A Concerto Budapest és a Purcell Kórus részvételével megszólaló c-moll mise szólistái ezúttal is olyan énekesek lesznek, akik rendszeresen fellépnek a Vashegyi György által vezényelt, historikus tájékozottságú koncerteken. Így Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán és Najbauer Lóránt társaságában ott találjuk majd a pódiumon a Budapesten is zajosan ünnepelt francia szopránt, Chantal Santon-Jefferyt is.