Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr fuvolanégyes, K 171/285b

1777 őszén Mozart, édesanyja társaságában Párizsba indult. Az utazást hosszabb időre megszakították, hogy a korszak zenei szempontból egyik legizgalmasabb városában, Mannheimban időzzenek. Mozart itt fontos szakmai és baráti kapcsolatokra tett szert, a város mind zeneszerzői, mind érzelmi életében alapvető változások forrása lett; itt ismerkedett meg Ferdinand Dejean úrral. Az amatőr muzsikus több darabot is rendelt tőle, fuvolaversenyeket, illetve fuvolás kamaraműveket. Mozart három fuvolanégyes megírását vállalta, a sorozat harmadik tagjával, a C-dúr fuvolanégyessel azonban nem biztos, hogy a mannheimi hónapokban, legkésőbb 1778-ban el is készült. A darab kézirata nem őrződött meg, néhány vázlata igen, ám ezek olyan papíron (illetve olyan művek társaságában) maradtak fenn, melyek későbbi keletkezést valószínűsítenek. A variációs formájú második tétel a Gran partita néven ismert fúvósszerenád hatodik tételével azonos, s akár azt is feltételezhetjük, hogy a Fuvolanégyes variációs tétele született később.

Wolfgang Amadeus Mozart: g-moll vonósötös, K 516

Az 1787 és 1791 között komponált kvintettekkel, köztük a g-moll vonósötössel, Mozart (1756-1791) a kamarazene csúcsaira érkezett. A kvintett, részben a drámai intonációt hordozó g-moll hangnem miatt, számos „költői magyarázatot” szült. „Úgyszólván minden Mozart-könyv megkísérelte, hogy a hasonlatok nyelvén közelítsen a darab tartalmának megragadásához, magyarázatához vagy megfejtéséhez. Melankóliáról, depresszióról, pesszimizmusról esik szó bennük; a magányos ember imájáról, Getshemane kertjéről, reménytelen tragikumról; s aztán – a fináléra utalva – a szenvedés legyőzéséről és a derű győzelméről. Hagyjuk nyitva a kérdést, hogy mennyiben járulnak hozzá ezek a képek, hasonlatok és magyarázatok a darab megértéséhez…” – írja Ernst Hess.