A Varázsfuvola Mozart utolsó operája, 1791-ben mutatták be Bécsben. Igen hamar népszerű lett, és nem csak a teljes darab, hanem olyan jellegzetes részletei is, mint például az Éj királynőjének és Sarastrónak az áriái, Papageno belépője, Tamino képáriája vagy a bűvös csengettyű motívuma. A koncertprogramokban önállóan is megjelenik az opera nyitánya, amely ezen a hangversenyen kamaraelőadásban szólal meg.
Mozart 1772 elején három divertimentót (szórakoztató kamarazenei műfaj) írt, közülük az F-dúr a legérettebb kompozíció. Tetten érhetők benne az olasz elődök, valamint a két Haydn, Joseph és Michael hatásai, de a mindössze tizenhat éves szerző már törekszik a saját stílusának megteremtésére is.
Az Adagio és rondo (Üvegharmonika-kvintett) Mozart utolsó kamarazenei alkotása, halála előtt fél évvel, 1791 májusában keletkezett. A ritka hangszer, melynek korabeli virtuóza, Marianne Kirchgessner Mozartot is inspirálta, üveghengerekből állt, melynek tiszta hangjait nedves ruhával érintve szólaltatták meg. A mű hangszerelésében fuvola, oboa, brácsa, gordonka és vibrafon szerepel.
Mozart 1777-ben ismerkedett meg egy holland származású amatőr fuvolistával, Ferdinand De Jeannal, aki fuvolaversenyeket és négy fuvola-kvartettet rendelt tőle. A D-dúr fuvolanégyest tartják a sorozat legsikerültebb darabjának, amely nagy hatást gyakorolt a fiatal Beethovenre is.

A program ingyenes, helyfoglalás érkezési sorrendben. Cím: Fót, Vörösmarty Mihály tér 2.