A Concerto Budapest, világhírű magyar és külföldi szólistákkal április 3-án ötödik alkalommal rendezi meg a Mozart-napot. Aki aznap a Zeneakadémiára látogat, egy teljes napon át részesülhet abban az élményben, amelyet Mozart szimfóniái, zongoraversenyei és kamaraművei jelentenek.

– Mit jelent önnek Mozart zenéje?

– Viszonylag későn kerültem Mozarthoz közel. Sok tekintetben az alkatom, a személyiségem alapján Beethoven és Bartók közelebb áll hozzám, de egy ideje Mozart egészen különleges helyet foglal el a lelkemben. Több, mint zene, művészete isteni jelenség. Mozarttal segíteni lehet a világon. Zenéjére van egy szó, ami közhelyesen hangzik, mégis igaz: hogy „örök”. Egy olyan csodája az emberi kultúrának, ami beláthatatlan, mint az univerzum. Mozart hangjai egy másik világba repítenek, innen jött a jelenlegi blog neve is, a Mozart Planet.

Földi világunk egyre nagyobb veszélybe került, egyre jobban aggódunk gyerekeink, unokáink jövőjéért. Mozart zenéje visszaadja az elveszett Paradicsomot,

hiszen az emberi lét csodáját képes volt hangokban megmutatni. Az öröm és a fájdalom is magasrendűen, mégis egyszerűen és természetesen szólal meg műveiben. Ha átadjuk magunkat a zenéjének, békére lelhetünk.

– Hogyan állították össze az idei Mozart-nap programját?

^{Keller András, fotó: Cseke Csilla}

– Mint az eddigi összes Mozart-nap, a mostani is szinte magától alakul, hiszen bármelyik műve képes elragadni valamennyiünket. Az egész napos koncertfolyam programjában különböző műfajokkal találkozhatunk: szimfónia és zongoranégyes, áriák és versenyművek, vonósnégyesek és szonáták, sőt a nagy c-moll mise is megszólal majd. A Mozart-nap valójában attól különleges, hogy aznap a legnagyobb szeretetünket neki dedikáljuk. Ebben olyan művészek lesznek az alkotótársaink, mint Jevgenyij Koroljov, Takács-Nagy Gábor, Vashegyi György, Rost Andrea, Baráti Kristóf vagy épp a tematikus nap gyermekmatinéjára idén is „varázsórát” ígérő Simon Izabella.

 – Concerto Budapest tematikus napjait mindig nagy érdeklődés övezi. Honnan jött a gondolat, hogy egy-egy zeneszerzőt, korszakot, vagy akár egy-egy hangszert kiemelve minifesztiválokat szervezzenek?

– Azt hiszem, alapvetően „kincskereső” személyiség vagyok. Ez az egyik szenvedélyem. Jó ideig állandóan különleges köveket meg ásványokat gyűjtöttem a turnéim folyamán, amit végül azért hagytam abba, mert olyan súlyokat cipeltem haza utazásokról, hogy szó szerint kiszakadt az összes ruhám a kövektől, amiket próbáltam hazahozni.

Valószínűleg a személyiségem része, hogy a felfedezetlen, ismeretlen dolgok után kutassak, és azt megismertessem az emberekkel.

Legyen ez akár egy „elhanyagolt” hangszercsoport, mint például a brácsa volt a Viva La Viola! ünnepünkön, vagy kortárs művek és zeneszerzők a Hallgatás Napján, és jó példa erre a Magyar Kincsek is, melyből ünnep és bérletes sorozat is van.

– Ha már szóba került a Magyar Kincsek, mi a különbség az ünnep és a bérletes sorozat között?

– Picit más az optika. A Magyar Kincsek Ünnepe egy kaleidoszkóp, ahol különböző műfajok találkoznak. A klasszikusok mellett a népzene éppúgy helyet kap a nap programjában, mint az operett vagy a cigányprímások hagyományai. Ezen az eseményen a kimeríthetetlen kincsestár, a feltáratlan-, új vagy csiszolódó nemzeti kincseink kapják a főszerepet, amit szeretnék a zenész barátaimmal közösen évről évre megünnepelni.

A Magyar Kincsek sorozat esetében különböző vendégkarmesterekkel alakítjuk ki az adott koncert programját, ahogyan tettük azt együtt a közelmúltban Bogányi Tiborral is. Ezekben általában vannak ismert művek és elfeledett vagy ismeretlen szerzők egyaránt. Engem valójában mindig a kontextus érdekel. Másfajta bevilágítást, új színeket kaphat egy népszerű, sokat játszott mű is, attól függően, hogy mi veszi azt körül. Ezen felül az interpretációnak is megvan az a lehetősége, hogy minden előadással gazdagítsa a mű életét.

Egyetlen dolog számít, tudunk-e érvényes előadásokat létrehozni.

Az igazi küzdelem ezért folyik. Nagyon sokan inkább a csomagolással foglalkoznak. Hallhatunk tökéletes virtuózokat anélkül, hogy bármiféle üzenetet közvetítenének. A zeneszerzőnek egy-egy kompozíciójában mindene benne van, azért írja a művét, hogy a világot jobbá tegye. Az én kötelességem, hogy ez így is legyen. A jót könnyű szavakban megfogalmazni, de rettenetesen sok kínnal jár a kifejezése. A Concerto Budapest számára a legfontosabb az érvényes, hiteles előadás.

– Mit ért azalatt, hogy „érvényes előadás”?

– Érvényes előadás számomra az, amely a zenemű szellemét olyan módon közvetíti, hogy az a mű további létezését segíti, új gondolatokkal gazdagítja. Olyan előadás, amire az emberek emlékeznek, amelynek van hozzáadott értéke. Ne felejtsük el, az irodalomban egy pontosvesszővel megváltoztathatjuk egy szöveg értelmezését. Ugyanígy a zenében egyetlenegy hangsúly megváltoztatásával, vagy pusztán egy hangszín-árnylattal új utakat mutathatunk. Kamaszkorom óta Kurtág növendék vagyok. Nagyon erős a kötelék köztünk, de sosem volt szükségünk túl sok beszédre. Megmutatta számomra az utat a tanításával, ezen tanulok járni minden nap.

Az egyik legszebb tanítása az, hogy a zene az adott pillanatban velünk kell, hogy megtörténjen.

Ez azt jelenti, hogy az egész életünket átadjuk annak, amit csinálunk. Nekünk kell átalakulnunk a hangokká. Önmagunkat is fel kell tudni adni, csak így lehetünk készen az interpretációra. Ettől válhat „érvényessé” egy előadás.

^{Kurtág György, fotó: Hrotkó Bálint}

– Sikerül is mindig ennek a tanításnak megfelelni?

– Jókor teszi föl ezt a kérdést. Sajnos nem. Illetve mondhatom úgy, hogy

ha e szerint a tanítás szerint akarok élni, bizonyos dolgokat muszáj föláldoznom.

Egy hónapja szembesültem azzal, hogy el kell halasztanom egy koncertet, amire régóta vágytam. Bartók második hegedűversenyét március 17-én és 18-án Takács-Nagy Gáborral szerettük volna előadni, és óriási csalódás, hogy ez az előadás most nem jöhet létre. Utoljára 2009-ben, a Hegedűverseny bemutatójának 70. évfordulóján, emlékezetes koncerten adtuk elő a művet, és terveztük, hogy idén ezt megismételjük. Az elmúlt 13 évben elsősorban dirigálással, tanítással és kamarazenével foglalkoztam, ezért igyekeztem jól megtervezni a felkészülésemet. Minden szabadidőmben erre készültem, de sajnos a felkészülési időszakomat két váratlan betegség teljesen tönkretette. Be kellett látnom, hogy vagy lemondom az összes koncertemet, vagy el kell ezt halasztani. Számomra ez az egyik legfontosabb Bartók mű, nemcsak mert a hegedűversenyek egyik legnagyobbika, hanem azért, mert minden pillanatában érezhetjük benne a magyarságunkat, a hazánkat. A mi közös Bartókunkat azért tervezzük újra megvalósítani, mert ebben nemcsak a közös zenei gondolkodásunk, hanem a barátságunk is benne van. Sajnos Gábor elfoglaltsága miatt nem találtunk közeli időpontot a Hegedűverseny előadására, valószínűleg a következő szezonban tudjuk megvalósítani ezt a tervet. Kárpótlásul korunk egyik legnagyobb muzsikusa, Mikhail Pletnyov Beethoven csodálatos c- moll zongoraversenyével lép fel március 17-én Pécsett és 18-án a Művészetek Palotájában a Concerto Budapesttel, Takács-Nagy Gábor vezényletével.

^{Takács-Nagy Gábor, fotó: Valuska Gábor}

– A beszélgetést végiggondolva, eljutottunk Mozarttól Kurtágig. Az Elveszett Paradicsomtól az önfeláldozásig.

– Megrázó ezt a két kifejezést most egymás mellett hallani. Még nem tudjuk, milyen következményei lesznek a tragikus eseményeknek, melyeknek történelmi szemtanúi, részesei vagyunk. De egy dolog már kiderült,

a világnak mindennél nagyobb szüksége van a békére. Nekünk művészeknek mindent meg kell tennünk, hogy a magunk eszközeivel enyhítsünk az emberiség fájdalmán, és gyógyítsuk a háború ejtette sebeket.

Aggodalommal tölt el, hogy ez a borzalmas háború bekúszott a mi világunkba, a koncerttermekbe is, pedig semmi sem áll távolabb a művészettől, mint a pusztítás és rombolás. Mi művészek a békét hirdetjük, és azt visszük el mindenhová a világban. Szeretném azt remélni, hogy ezt mindannyian így gondoljuk.

A cikk eredetije a Papageno.hu Mozart Planet blog oldalán jelent meg