Langyos nyári este, csillagok az égen, Mozart és Beethoven zenéje – sok éve már, hogy a Concerto Budapest megteremti ezt az idilli hangulatot a Pesti Vármegyeháza díszudvarán, idén nyáron is klasszikusokkal megörvendeztetve a közönséget.
Helyszín: Pesti Vármegyeháza Díszudvara (Budapest, Városház u. 7, 1052)
MOZART: A színigazgató – nyitány K486
MOZART: Esz-dúr Kürtverseny K495
MOZART: Falusi muzsikusok K522
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia op. 93
szárnykürtön közreműködik: Devecsai Gábor
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Hányféleképpen mutatkozhat meg egy zeneszerző humora? A Concerto Budapest minden értelemben friss koncertje, ez a szabad ég alatt tartott, könnyed programot ígérő hangverseny mutat néhány példát arra, miért érdemes inkább klasszikus zenéről, nem pedig komolyzenéről beszélni. A műsor hemzseg a profi komolytalanságtól, a klasszikussá vált zenei poénoktól és a jó levegőn oly jóleső dallamoktól.
A koncert első három száma a zenetörténet egyik legnagyobb rosszcsontja, csibésze vagy humoristája, az önbizalomból soha ki nem fogyó, a pályatársak orra alá nemegyszer borsot törő Mozart kezei alól gurult ki. A programot stílusosan nyitány indítja, máris megnyitva a komédiacsapot. A színigazgató című opera egy operatársulatról szól: operaénekesek által megformált operaénekesek igyekeznek elnyerni az áhított operaszerepet. Az elképesztően virtuóz, de közben mindvégig szórakoztató darab a legelső hangtól, vagyis a nyitányától egyértelművé teszi, hogy itt bizony vígoperával van dolgunk.
Virtuozitásban a kürtverseny sem szenved hiányt, a mű humorához azonban látni kéne a kottát. Mozart ugyanis rendre írásos megjegyzésekkel, talán nem túlzás azt mondani, beszólásokkal ugratta kürtös barátját, akinek eredetileg a darab szólt. A vadászkürtre írt alkotás ezúttal különleges, trombitára emlékeztető hangszeren, szárnykürtön szólal meg.
A Falusi muzsikusokban aztán Mozart nem kíméli a rekeszizmunkat: direkt hamisan fújó hangszerekkel, ügyetlen szólamvezetéssel és bűnhamis záróhangokkal szórakoztat minket, egyben kritizálva azokat a zenésztársait, akiket képtelen volt konkurenciának tekinteni. De a legszebb, hogy Mozart tollából még ez a zenei trollkodás is jól szól.
Akiről pedig utoljára jutna eszünkbe a humor, a bécsi klasszika másik sarokköve, Beethoven. A 8. szimfónia szimfonikus életművének mégis a legvidámabb, leglazább alkotása. „Valamikor majd tetszeni fog” – reagálta könnyedén a szerző, amikor a mű a premieren nem érte el a kívánt hatást. És igaza lett: ma már nagyon is tetszik ez az élettel teli Beethoven.
