A Concerto Budapest idén nagypénteken – április 18-án – is felemelő és ünnepélyes koncerttel várja közönségét a Zeneakadémián. Az est során Wagner és Haydn zenetörténeti jelentőségű művei szólalnak meg Keller András vezényletével. A zenekar főzeneigazgatója szerint a karácsony és a húsvét a legnagyobb családi ünnepeink: Krisztus születése, halála és feltámadása alapkövei kultúránknak és meghatározzák helyünket a világban.A Fidelio oldalán megjelen teljes írást ITT találják.
A hangverseny Wagner utolsó operájának, a Parsifalnak két kiemelkedő zenekari részletével veszi kezdetét: az 1. felvonás meditatív Előjátékával, valamint a 3. felvonásból a híres Nagypénteki varázzsal. Wagner zenéjének különleges atmoszférája tökéletesen illeszkedik nagypéntek csendjéhez, s a természet tavaszi újjászületésének és a gyásznap komorságának ellentmondását a megváltás misztériumában oldja fel.
A mennyei érzések világába Wagner repített kamaszkoromban.
Ezen a koncerten újra szeretném megélni a megtisztulás és megújulás felemelő érzését; a végtelen kifejezését a hangok által” – fogalmazta meg Keller András a koncert első felében elhangzó művek kapcsán.
Az este második részében Joseph Haydn nagyszabású és megrendítő műve, a Krisztus utolsó hét szava a keresztfán csendül fel. A darab eredetileg a cádizi székesegyház felkérésére született, és közvetlenül kapcsolódik a keresztény ünnepkör e kitüntetett pillanatához. „Húsvétkor a bennünk élő szeretetnek kell megújulnia, ehhez azonban szembe kell nézni önmagunkkal, és a megtisztuláshoz Krisztus szenvedéstörténete tartja a tükröt” – mondta Keller András. A címbeli hét szó valójában a hét utolsó mondatot jelenti: az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” igéjétől az „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” zárósóhajáig, amelyet befejezésül a Megváltó halálára felelő földrengés, a világ szó szerinti megrendülésének tétele követ. „Krisztus utolsó hét szava a keresztfán Haydn és a zenetörténet egyik legcsodálatosabb alkotása.
Számomra ebben a zenében testesül meg legtisztábban az emberi lét szépsége, a hit, a szeretet és a humanitás,
ebben érzem magam legközelebb Istenhez és az örökkévalósághoz. Nincs annál nagyobb boldogság, mint megszólaltatni a kimondhatatlant, részesévé válni a mindenek feletti szeretetnek, a földöntúli békének és megnyugvásnak” – zárta gondolatait a karmester.
