Május utolsó hétvégéjét Robert Schumann és Felix Mendelssohn-Bartholdy zenéje uralja a Concerto Budapest hangversenyein: Takács- Nagy Gábor és válogatottan remek zenésztársai főszereplésével. A műsorok sorában az elsőt egy különleges hangszer-összeállítású opus, Schumann négy kürtre és nagyzenekarra komponált 1849-es koncertdarabja nyitja, amelyet az önmagával ritkán elégedett szerző így jellemzett: „az egyik legjobb művem”. Mendelssohn önértékelése kétség kívül sokkalta kiegyensúlyozottabb volt, ami annál is kevésbé meglepő, elvégre szakadatlan siker kísérte egész pályafutása során.

Így a most majd Várjon Dénes szólójával felhangzó első, g-moll hangnemű zongoraversenyét, amelyet 1831-ben 22 esztendősen ő maga mutatott be a bajor király színe előtt, már mindjárt e müncheni megszólaltatás alkalmával zajos tetszéssel fogadták.

Ami pedig a programon szereplő másik szerzeményét, a skóciai utazásának élményeit, a vadregényes tájak látványát és a történelmi emlékek hatását feldolgozó 3. szimfóniát illeti, az jóllehet több mint egy tucat éven át csiszolódott Mendelssohn alkotói műhelyében, ám 1842-es lipcsei premierje óta mindmáig úgy hallgatható, mint a romantikus zene egyik legelragadóbb példája.