Viva La Viola!

Viva La Viola! címmel a Concerto Budapest hangversenye a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára Kocsis Zoltán születésnapján az egyszerre nélkülözhetetlen, alapvető szerepű és mégis oly sokszor kevésbé becsült hangszert, a brácsát állítja majd a középpontba a Magyar Klasszikus Zene Napján. Az instrumentum avatott megszólaltatóit főszerephez, sőt főszerepek sorához juttató nap a koncert első részében a mélyhegedű szólórepertoárjának két XVIII. századi büszkesége is felhangzik: a személyében is brácsajátékos - és híresen hatalmas életművű - Telemann franciás jellegű G-dúr versenyműve két brácsára az 1730-as évekből, valamint a hangszernek a hegedű mellett virtuóz és ragyogó szólamot juttató Mozart-klasszikus, az 1779-es Sinfonia concertante. A négy remek vonós művész (Szomor-Mekis Janka, Móré László, Homoky Gábor és a vezénylés mellett a Mozart-mű hegedűszólamára is vállalkozó Keller András) szólóját ígérő két kompozíció után pedig egy igazi huszadik századi ínyenc különlegesség kínálkozik majd, méghozzá a hazánkban mindig lelkesen ünnepelt Maxim Rysanov közreműködésével. Bohuslav Martinů rapszódiája lesz ez a mű, amelynek 1953-as clevelandi ősbemutatóját annak idején nem más, mint Széll György vezényelte.

A már a Viva La Viola! első részében is brácsázó Maxim Rysanov a hangverseny második felében újra kitüntetett szerephez jut majd: szólistaként - és ezúttal átíróként is. Csajkovszkij 1876-os "kvázi csellóversenye", a Változatok egy rokokó témára ugyanis nemcsak az ukrán vonós muzsikus virtuóz szólójával, de egyszersmind az ő nagysikerű, 2010-es brácsa-változatában fog eljutni az online közvetítés közönségéhez. A program következő számát említvén a mélyhegedűnek nem is egy, hanem mindjárt két elkötelezettjét kell megneveznünk: a hangszer valóságos professzorát, Szűcs Mátét, no és természetesen Paul Hindemithet, aki az V. György brit uralkodó halálhíre hallatán komponált 1936-os szvitjével a szívének oly kedves instrumentumot helyezte a kísérő vonós kamarazenekar előterébe. A gyászzene ezúttal mindenekelőtt Kocsis Zoltán emlékére szól majd, aki ezen a napon lenne 69 esztendős. A második utolsó számában azután a brácsát - egyik interjújának tanúsága szerint - terápiás hangszernek tekintő Szűcs Máté Bartók legutolsó, befejezetlenül maradt alkotását játssza majd, egy különleges, jelenkori (re)konstrukciót megszólaltatva. Rakos Miklós ugyanis a Fibonacci-számsor alapján tételezte a Brácsaverseny struktúráját, s pécsi és genfi koncertjei nyomában Szűcs itt is e változat bajnoka gyanánt lép majd a pódiumra.