Várjon Dénes fotó: Kondella Misi

Prelúdium nagyzenekarra – alcíme szerint így hallgatandó Bernd Alois Zimmermann 1968-as, az életműben központi helyet elfoglaló szerzeménye, a Photoptosis, amely magyarországi bemutató gyanánt indítja e koncert műsorát. A fény beesésére és az ennek következtében észlelhető színváltozásokra utaló görög kifejezés a német zeneszerző e művével kapcsolatban természetesen a hangok és hangszínek közegében nyer értelmet, még ha Zimmermann számára a gelsenkircheni színház előcsarnokának monokróm falfelületei jelentették is a közvetlen ihletforrást. A 20. századi alkotás kemény, sőt nyers világa után nagy váltást jelent Liszt A-dúr zongoraversenye, a „concert symphonique” szólistájaként Várjon Dénessel. Végezetül ismét egy olyan remekmű kerül sorra, amelynek műfaja többféleképpen azonosítható, hiszen a mahleri Dal a Földről a szimfónia és a zenekari dalciklus megjelölést egyaránt viselte keletkezése idején – részben azért, mert a szerző köztudomásúlag tartott a kilencedik szimfóniák átkától. Ám akármi legyen is a műfaji megjelölése, a most Vörös Szilvia és Bernhard Berchtold énekesi közreműködésével megszólaló mű a gyarlóságában is csodálatos emberi létezés látomásos erejű körképét kínálja.