Hála a koncertszervezőknek, az ellenállhatatlan Budapestnek és a jó szerencsének, mindkét művész szeret és szokott itt fellépni. Együtt hallani őket pedig még nagyobb öröm, de ne szaladjunk ennyire előre! Héja Domonkos szintén húzónév, mint ahogy jó pár éve a Concerto Budapest is az. A zenekar az elmúlt időkben Keller András keze alatt a fülünk hallatára vált az ország egyik kiemelkedő együttesévé. Ezúttal azonban a mélyvonós mesterek ellopták a showt.

A két szólista a koncert első felében külön-külön, a másodikban együtt mutatkozott be. Strauss nyitódarabnak választott műve, a mostanában egyre gyakrabban játszott F-dúr románc csellóra és zenekarrarövid névjegyletétel volt csupán a hangverseny elején – annak viszont igencsak emlékezetes. Kellemes zene, szó se róla, de nem feledteti az izgatottságot, amellyel sokan Bartók Brácsaversenyét várták. Az egyszerű, néhol klisés románcban azonban fantasztikus csellózást kaptunk, amely egy csapásra teljes értékű produkcióvá varázsolta a művet. Várdai játékára ezernyi hasonlatot és szóképet lehetne költeni, álljon most itt egy vajas. Az a mérhetetlenül finom technika ugyanis, ahogyan ráhelyezi vonóját a húrra, hogy az észrevétlenül, minden indító gikszer nélkül kezdjen rezgetésbe, a következő kifejezésért kiált: mint kés a vajban! Nem hallani az anyagok találkozásából adódó nehézségeket, csak azt, hogy egy hang a semmiből elkezdődik, és ugyanilyen észrevétlenül hal el. Ami pedig a kettő között van, az a lágyra olvadt vaj érzéki szétkenése. De ezt a telt csellóhangzást senkinek nem kell bemutatni.

A cikk folytatásához kattintson a linkre!