„Keller félelem nélkül fokozta a tempókat” – külföldi visszhang a Concerto Budapest turnéjának dublini nyitóhangversenyéről

A Concerto Budapest nagy-britanniai és írországi turnéja már az első állomáson elsöprő sikert aratott: a dublini nyitókoncertről a vezető klasszikus zenei szaklap, a Bachtrack is lelkesen számolt be, kiemelve a zenekar és Keller András kivételes teljesítményét.

Fidelio.hu

Nagy sikerrel indult a Concerto Budapest nagy-britanniai és írországi turnéja az ír fővárosban, amelyről az ismert, véleményformáló kritikus, Andrew Larkin zongoraművész, zeneszerző és tanár, a Bachtrack vezető kritikusa így írt:

„A Concerto Budapest tegnap este tért vissza Dublinba, alig két évvel legutóbbi, nagy hatású fellépése után – és ismét kétséget sem hagyott kivételes kvalitásai felől.”

A cikk Szabadjára engedett Beethoven: a Concerto Budapest izzó energiával hódította meg Dublint címmel jelent meg a Bachtracken, a világ egyik legolvasottabb, vezető online klasszikus zenei portálján. A kritikus egyaránt méltatta a zenekar és a karmester, Keller András teljesítményét, és dicsérte a zenekarral turné előtt már a magyar közönség előtt is bemutatkozó, kiváló szólista, Paul Lewis zongoraművész közreműködését.

Keller mindvégig letisztult, szinte klasszikus körvonalú zenekari szövetet tartott fenn, Lewis a kadenciában minden visszafogottságtól megszabadulva, feszesen hévvel összpontosított a szólóra.

A zenekar ötállomásos turnéja a világ legjelentősebb zenekarait képviselő IMG Artists szervezésében valósul meg. A nyitóhangversenyen a dublini National Concert Hallban – amelyen a Bachtrack kritikusa járt – Csajkovszkij Francesca da Rimini című című művével nyitott a zenekar, majd Beethoven 3. (c-moll) zongoraversenye következett Paul Lewis közreműködésével, végül Liszt Les Preludes-je után a zenekar Beethoven 5. (c-moll, Sors) szimfóniájával zárta az estét elsöprő sikert aratva, amelyet a közönség álló tapssal jutalmazott.

„Mint Kánában, itt is a legnemesebb bor maradt a végére: Beethoven Ötödike jogosan robbantotta fel a nézőteret. Az interpretáció nagyvonalú és áramütésszerű volt; Keller félelem nélkül fokozta a tempókat egészen a lehetséges határig” – írja a beszámoló.