Csajkovszkij és Rachmaninov – két összeillő komponista műveit ígéri a koncert, amelynek vendégszólistájaként újra a pódiumon köszönthetjük a Keller Andrással és a Concerto Budapesttel immár hosszú évek óta baráti kapcsolatot ápoló nagy orosz muzsikust, Mihail Pletnyovot. A programot indító emblematikus Rachmaninov-kompozíció, a Vocalise legelső alakja zongorakíséretes dal volt, amelynek „szövege” az énekes által tetszőlegesen választott magánhangzó vokalizálásából áll. Ez az egyszerűségében is oly lenyűgöző dallam azután átiratok tömegét ihlette, melyek sorából ezúttal a szerző által zenekarra áttett – s talán mind közül a legmegragadóbb – változat hangzik fel. A nyomában megszólaló 2. zongoraverseny már nyitó ütemeivel érzékelteti, hogy továbbra is az életmű legnépszerűbb vonulatát csodálhatjuk meg, s a múlt századfordulón Rahmanyinovot az alkotói válságból kiemelő versenymű ráadásul egyik leghivatottabb előadójának virtuóz zongorajátékával jut elénk. A második részben a közönséget gyakorta már a harmadik tételével tapsolásra késztető utolsó Csajkovszkij-szimfónia következik, amelyet maga a komponista így méltatott: „Úgy szeretem, mint még soha egyik művemet sem.”