fotó: Huszti István

A búcsú, a gyász és az ünnepi megemlékezés zenéi alkotják a program gerincét ezen a hangversenyen, amely egyúttal a tíz éve elhunyt, hangszerelőként is invenciózus Kocsis Zoltán munkásságát is megidézi. Így a koncert kezdetén felhangzó Liszt-induló, az 1849-es Goethe-centenáriumra komponált Festmarsch csakúgy a Kocsis közreműködését érzékletessé tévő műalakban szólal majd meg mint a Dohnányi által 1928-ban, Schubert halálának 100. évfordulóján zenekarra áttett, oly kedvelt f-moll fantázia, valamint a Végh Sándor és Paul Sacher közös ösztönző hatására megszületett Veress Sándor-mű, a vonósnégyesre és zenekarra szerzett Concerto nyomában.