Évszázadokon ível át és emblematikus, egyszersmind emelkedett művek sorát rendeli egymás mellé ez a program. A Bach életművén belül is a csúcsteljesítmények közé tartozó és ezúttal Anton Webern zenekari átdolgozásában elhangzó Ricercar a 6 nyomában ilyesformán rögtön egy huszadik századi magasztos szimfonikus meditáció következik: Olivier Messiaen szerzeménye az ember által botorul elfeledett krisztusi áldozat felidézésére vállalkozik. Címét és szövegét tekintve szintén a szakralitáshoz kapcsolódik

Ligeti György 1962-es műve, a Poème symphonique már címében is huncut, hiszen szó sincs szimfonikus zenekarról, pláne nem a liszti értelemben vett szimfonikus költeményről. De ha a szimfónia szó mögé nézünk, és figyelembe vesszük „együtt hangzás” jelentését, akkor a cím máris pontos, ugyanis együtt hangzásokból születő költemény ez.

A koncert vége főszerepben állítja elénk a Kodály Kórus Debrecen együttesét, amelynek utóbb természetesen a monumentális záró szám, a beethoveni IX. szimfónia utolsó tételében is jut feladat a Keller András által vezényelt Concerto Budapest, valamint a négy kiváló énekes szólista mellett.