Mihail Pletnyov páratlan zongorajátéka köti össze a Mozart-nap második koncertjének két mesterművét, a g-moll zongoranégyest és az Esz-dúr zongoraötöst.

 Az 1785-ben Franz Anton Hoffmeister által megrendelt g-moll zongoranégyesben a zeneszerző által oly kedvelt brácsa egészíti ki a hagyományos trió felállást. A kiadó a művet a bécsi amatőr zenészeknek szánta, ám az előzetesen megrendelt három zongoranégyesből végül a zene összetettsége és az előadókkal szemben támasztott technikai követelmények okán a kiadó csak egyet fizetett ki, a további megrendeléseket lemondta, mivel túl nehéznek ítélte meg a darabot. A Keller Quartet tagjai – Keller András, Szűcs Máté, Fenyő László - és Mihail Pletnyov érzelemgazdag, virtuóz előadásmódjukkal méltón szólaltatják majd meg Mozart remekművét, melynek különlegessége az Allegro tétel mély pátosza, hisz ez a hangvétel a korábbi zeneszerzőknél csak a lassú tételekre volt jellemző.

A koncert második felében Mozart Esz-dúr zongoraötöse hangzik fel, melyről a szerző így fogalmaz egy levelében apjának: „Írtam két nagyversenyt (K450 és K451), majd egy kvintettet, az váltotta ki a legnagyobb tapsot. Magam életem legjobb művének tartom... Bárcsak hallhattad volna!” A zongorára, oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt Esz-dúr kvintett, amelyet a zeneszerző 1784. március 30-ra datált, április 1-jén hangzott el először a Burgtheaterben, ahol maga Mozart zongorázott. A szokatlan hangszerösszeállítású művet Beethoven olyannyira csodálta, hogy ugyanerre az együttesre komponálta opus 16-os művét, az Esz-dúr kvintettet. Mihail Pletnyov és a Concerto Budapest fúvós szólistái - Horváth Béla, Klenyán Csaba, Mohai Bálint és Tóth Bálint - a rendkívül izgalmas és magasszintű hangszeres- és kamarazenei tudást igénylő mű fináléjában a szerző által mind az öt hangszerre írt kadenciával búcsúznak a közönségtől.