Mozart-nap 3. - Vonósnégyesek

„A vonósnégyes atyja” – ez a megtiszteltetésnek szánt díszítő jelző nem Mozart, hanem Haydn nevével kapcsolódott össze tartósan: inkább érzékletesen felmagasztaló szándékkal, semmint kikezdhetetlenül helytálló módon, hiszen – Somfai Lászlót idézve – „a vonósnégyes olyan természetes ’találmány’, hogy nincs is feltalálója”. A „Papa” iránt táplált tisztelet és annak a vonósnégyes műfajára kiterjesztett alapítói elismerése mégis indokoltan szerepel itt, elvégre a kamarakoncert programján felhangzó két kvartett abból a hat kompozíciót felölelő sorozatból való, amelyet Mozart 1785-ben a Joseph Haydnnak szóló baráti és szeretetteljes ajánlással bocsájtott közre. S hogy a kollegiális elismerés és rokonszenv kölcsönös volt, azt Haydn szavai bizonyíthatják, melyeket Leopold Mozart, a büszke apa jegyzett fel épp az említett sorozat megjelenésének esztendejében: „Isten színe előtt mondom mint becsületes ember, hogy fia a legnagyobb zeneszerző azok közül, akiket személyesen vagy név szerint ismerek.”
Az elnevezését (Dissonanzenquartett) elhíresült és oly szokatlan lassú bevezetése után elnyerő, sorozatzáró kvartett előadója ezúttal az a Pulzus Vonósnégyes lesz, amely 1999-ben Lisszabonban alakult meg, s amely kamaraformáció mégis váltig a hazai komolyzenei élet jogos büszkesége. Hiszen Lesták Bedő Eszter és Rajncsák István mellett a másik két tag, Roman Mikola és a csellista Mahdi Kousay is magyar zenekarokban játszik. A koncert másik kvartettjét, amely a szerzői kézirat tanúsága szerint 1782 szilveszterén készült el – és hagyományosan mégis a „Tavasz” melléknevet viseli –, a 2018-as alapítású Quartetto Speranza fogja megszólaltani: G. Horváth László primárius és társai (Szabó Tamás, Fajd Gergő és Háry Péter) úgyszintén a hazai szimfonikus és kamarazenekari élet különböző tájairól és együtteseiből gyűlnek és ülnek össze rendszeresen a vonósnégyes-irodalom remekműveit eljátszani.

A Végh Sándor vonósnégyes-program koncertje, amely a Filharmónia Magyarországgal együttműködésben valósul meg.